Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)

Az 1839-1840. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉS

Természetesen ezt Deák nem fogadta el s az alsótáblán kijelentette: akkor inkább maradjon a záradék, miszerint a rendek nem terjesztik fel az újoncajánlást, amíg a főrendek fel nem engedik a szólásszabadsági sérelmet. Az alku részeként azonban Deák rávette három megye követeit a záradék elhagyására. Ezek utasítása ugyanis olyan volt, hogy belefért a záradék nélküli újoncajánlás. Maga Deák viszont következetesen a záradék mellett szavazott. Sőt, keményen érvelt a záradék megtartása mellett, ám ez már csak a látszat érdekében történt. Az alkudozásba be nem avatottakban tartani kellett a lelket, hiszen nem értették volna, sőt félremagyarázhatták volna a hirtelen deáki fordulatot. így március 30-án az újoncokat megajánló feliratot a rendi tábla felengedte. A rendek ugyanakkor kijelentették, hogy a leirat a fő sérelmeket nem orvosolta, az „aggodalmakat meg nem szünteti"; így kitartottak korábbi sérelmi felirataik mellett, azok elveitől el nem álltak/'

2 Klauzál az alsótáblán finoman utalt Deák háttérmunkájára, persze neve említése nélkül. A leirattal ő sem volt elégedett, ám - mondta - méltányolja a „láthatatlan kéz" munkáját, amely enyhíteni kívánja a nemzet fájdalmát... Az április alkudozással telt, közben az országgyűlés nagy feszültségben élt. A törvényhozási munka felgyorsult, hiszen Bécs tudtul adta az országgyűlés közeli berekesztését.

63 A titkos tárgyalásokról minden követnek volt már sejtése, híre, ha a konkrétumokat persze csak kevesen ismerték. A tárgyalások során a nádor és Mailáth Antal kancellár a kegyelmet támogatták, míg pl.. Cziráky élesen ellenezte. Metternich időnként hajlott arra, hogy jottányit sem enged, inkább szétzavartatja az országgyűlést - legalábbis emberei ezt híresztelték. Végül a nádor ismételt bécsi útján elérte, hogy új leirat érkezett Pozsonyba, ám ez talán az előzőnél is rosszabb volt, mivel kegyelmet jelentett be, még ha kíméletes, udvarias formában is. Deák megdöbbent, a nádor viszont jelezte, hogy többet nem tehet. Deák mentette a menthetőt: rávette a nádort, hogy ne olvassa fel a leiratot, ismertesse szóban csak úgy, hogy a kegyelem szót ki ne ejtse. így történt, s az 1840. május 1-jei elegyes ülésben a nádor szóban jelentette be a királyi rendeletet, mely szerint a börtönben lévő politikai foglyok szabadok, a még folyó pereket pedig megszüntetik.

64 Deák párhuzamosan nyilatkozatot fogadtatott el az alsótáblával a szólásszabadsági sérelemről. Két országgyűlésen 23 üzenetváltás történt ez ügyben - szólt a nyilatkozat -, s a rendek fájdalommal látják, hogy érveik cáfolatlanok, felszólításaik eredménytelenek. Nem ismerték el azt, hogy a csak saját személyüket képviselő főrendeknek joguk lenne a nemzet választott képviselőinek kíván61 Uo. III. 234. (rendi üzenet). w

Uo. III. 174. M Uo. IV 353. A pereket „kegyelemből" megszüntető királyi leirat Pajkossy Gábor által fellelt szövege: KLÖMVll. (Kossuth Lajos iratai 1837. május-1840. december. S. a. r. Pajkossy Gábor.) Bp. 1989. 622.