Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)

Az 1839-1840. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉS

egyébként már 1836-ban is kudarcot vallott, hiszen a felterjesztett törvényjavaslatokból a neki tetszőket az uralkodó szentesítette, a sérelmeket pedig orvosolatlanul hagyta. A mérsékeltekhez pártolt pl. Szatmár, Szabolcs. Több helyen az hatott az engedékenység irányában, hogy nem véletlenül elterjedt a hír: Bécs Itáliában amnesztiát adott s ez várható Magyarországon is.

26 Beregben ennek hallatán kegyelmet kértek Wesselényiéknek, jóllehet korábban élesen jogvédő, tiltakozó feliratot küldtek Bécsbe.

27 A vezérmegye, Pest azonban szilárdan ellenzéki maradt, követutasítása Deák szellemében készült. A megye minimális elvárása az volt, hogy a kormányzat - nem kegyelmi úton! - bocsássa szabadon az elítélteket, a folyó pereket pedig törölje. A pesti közgyűlés ellenzéki és így szilárdan jogvédő álláspontú zömének megdöbbenésére Dessewffy Aurél kihívóan vágta arcukba: Az országgyűlés felét a főrendi tábla alkotja s az soha nem ismerte el sérelemnek a politikai pereket. Egyedül kegyelemkérésnek látta helyét, amit az emberiesség érdekében is javasolt. Az ellenzék azonban egyértelműsítette, hogy inkább az emberiesség, mintsem az alkotmányosság legyen feláldozva. A besúgók jelentéseikben arra is kitértek, hogy az ellenzék szilárd, de szónokai higgadtak és óvatosak voltak, nem élezték a helyzetet, azaz követték a Deák javasolta taktikát.

28 Zalában - mint másutt is - közgyűlési bizottság készítette elő a követutasítás tervezetét. A munkában a döntő szerepet Deák vállalta, a munka terhét jórészt ő viselte. Nem közismert, de már 1831/32-ben, az ún. rendszeres bizottsági munkálatok megyei véleményezésénél, a zalai álláspontok kialakításánál is ő tartotta kézben a szálakat. A 143 nyomtatott oldalnyi szöveg, a kilenc bizottsági munkálatra reagáló zalai véleménysor Deák Ferenc és bátyja, Antal munkája volt. Deák már akkor - 1832 februárjában - kifejtette Vörösmartyhoz írt levelében fő célját: „... törekvésem, hogy egykor a valóságos magyar nemzet négyszázezerből tizenkétmillióra emeltessék." A zalai operátumok végül is 1832-ben megmaradtak a feudalizmus keretén belül, de Deák hatására itt-ott már feltűntek a liberális reformok elemei. Az egyházügyi, köznevelési, közjogi, jogi, úrbéri munkálatokat egyedül Deák Ferenc fogalmazta. Már akkor leszögezte, hogy a nevelésügy, benne a papnevelés rendezése is országgyűlési feladat s nem felségjog; az országos bizottsági munkával ellenkezőleg kiállt az alsó iskolai történelemtanítás mellett - a hazafias nevelés, a hon megismerése érdekében; az országgyűlés költségeit a politikai jogoktól megfosztott adózók helyett az adómentes nemességre, a megyék pénztáraira terhelte volna; a cenzúrát eltörlendőnek tartotta; a zsidókat terhelő türelmi taxa eltörlését sürgette. A jogi munkálatban is Deáké volt a döntő szó; alap2(1 Takáts-hagyaték 8219/m. 27 Uo. 8219/a.