Erdész Ádám: A magyar függetlenség jelképe. Békés megye 2002. évi ünnepi Kossuth-konferenciájának előadásai (Gyula, 2002 [2004!])
Pajkossy Gábor: „...hogy megkísértsem a töretlen pályát egy nagy cél fölé"
követ kifogásolta, hogy egyes beszédeket kiemelve, másokat nevetségessé téve mutat be, észrevételeket fűz hozzájuk, végül pedig tendenciózusnak, részrehajlónak és igazságtalannak nevezte tudósításait, hosszabb megjegyzésben védte meg szerkesztői gyakorlatát, és büszkén vállalta, hogy lapjai „egy bizonyos színt viselnek". 15 A Tudósítások szerény megélhetést biztosítottak a szerkesztőnek, de a munka sok fáradsággal, vesződséggel járt. Mivel Kossuth nem ismerte a gyorsírást, az ülések alatt jegyzeteket készített, majd hazasietett, hogy képes legyen papírra vetni az elhangzottakat, elkészítse az egyes tudósítások szövegét, hanyag másolókkal, késlekedő előfizetőkkel kellett bajlódnia. A szerkesztés munkája fegyelmezett életmódra szoktatta. Általában kerülte a pozsonyi társas életet, a liberális követek búcsúztatásán természetesen jelen volt (és be is számolt róluk), s igyekezett bejutni az ellenzéki követek informális megbeszéléseire. Ahogy a Tudósítások meggyökerezett, úgy erősödött Kossuth pozíciója és presztízse a nyilvánosság, a sajtó, a politika világában, és tett szert e világban egyre több és értékesebb kapcsolatra. Elsősorban Wesselényi, Kölcsey és Deák, azaz az ellenzék legfontosabb erkölcsi-politikai tekintélyei megbecsülésének, majd barátságának a megszerzése bizonyult fontosnak: e kapcsolatok őt magát is hitelesítették, és a későbbi életpálya alakulásában is szerepük volt. Különösen a Wesselényivel való kapcsolat alakulása tükrözi Kossuth megítélésének, illetve az ellenzéken belül elfoglalt helyének a változását. Kossuth, akit 1832 végén még „gyanúsnak" mondtak, rövid idő alatt elnyerte a báró bizalmát, aki oly nagyra értékelte Kossuth Tudósításokkal kapcsolatban végzett munkáját, hogy 1836 tavaszán, az országgyűlés végeztével magával akarta vinni észak-itáliai útjára, hogy a szerkesztő kipi15 KLÖM IV. 211-213. Kossuth kommentárját Perényi Gábor báró felszólalásával kapcsolatban először Viszota Gyula ismertette, röviden, még kéziratból: Kossuth Lajos írott hírlapjai. Budapesti Szemle, 206.1927. 95-113., 231-252., 381-414., a hivatkozás: 251-252.
