Erdész Ádám: A magyar függetlenség jelképe. Békés megye 2002. évi ünnepi Kossuth-konferenciájának előadásai (Gyula, 2002 [2004!])
Pajkossy Gábor: „...hogy megkísértsem a töretlen pályát egy nagy cél fölé"
henhesse magát, s egyengette Kossuth útját a pesti közéletbe, illetve a pesti ellenzék soraiba. 16 Kölcsey és Kossuth kapcsolata még Pozsonyban, 1835 februárjáig barátsággá fejlődött (s Kölcsey kezdeményezésére tegeződtek is), s Kossuth benne találta meg politikusi eszményképét. Kapcsolata Deákkal a Törvényhatósági Tudósítások hónapjaiban, a közös küzdelemben mélyült el, majd Kossuth szabadulása után alakult bizalmas barátsággá. A kormányzatot Kossuth tudósítása és a szerkesztő személye a kezdetektől fogva foglalkoztatta. Mivel Bécsben az előfizetők gyűjtéséről előbb kaptak hírt, mint hogy a lap első példányát kezükbe vehették volna, először egyszerűen csalárd vállalkozást gyanítottak a Tudósítások cégére alatt. Hamarosan felfigyeltek azonban arra is, amit lázító szándéknak neveztek. 1833 márciusában Bécsben elvi döntés született Kossuth és Orosz lapjának „elnyomásáról", az ügy azonban elakadt a nádoron. Kossuth és vállalkozása azt követően foglalkoztatta ismét Bécset, hogy a szerkesztő kősajtót szerzett be és 1833 augusztusától litografált példányokat küldött az előfizetőknek. Felmerült a kősajtó erőszakos elvételének, sőt a szerkesztő elfogatásának, illetve perbe fogásának a terve, végül Kossuthot 1833. október elején felszólították a litográfia átadására, igaz, a költségeket is megtérítették. Kossuthot egyesek ellenállásra sarkallták, illetve utólag hibáztatták, hogy nem állt ellen, ő azonban engedett, részben abban bízva, hogy további engedményeket - lapengedélyt - csikarhat ki a kormányzattól. Bécsben azonban nem Kossuth, hanem a veszélyesebbnek vélt Orosz megnyerésére törekedtek, akit 1833 decemberében rá is vettek, hogy szakítson Kossuthtal és álljon a kormány szolgálatába. A kormányzat, amely számos követet, az ifjak kaszinóját állandó megfigyelés alatt tartott, Kossuthot magát nem figyeltette, de a Tudósítások tartalmát figyelemmel kísérték, és egyes számok esetében elrendelték feltartóztatásukat a postán. Reviczky Ádám gróf kancellárban több16 Pajkossy Gábor: Kossuth és a kormányzati „terrorismus" politikája 18351839. Századok, 1994. 812., 817.
