Erdész Ádám: A magyar függetlenség jelképe. Békés megye 2002. évi ünnepi Kossuth-konferenciájának előadásai (Gyula, 2002 [2004!])

Erdődy Gábor: A polgári átalakulás élharcosa, a forradalmi örökség védelmezője (1847-1867)

Erdődy Gábor A polgári átalakulás élharcosa, a forradalmi örökség védelmezője (1847-1867) 1. A forradalmi áttörés élharcosa „Nem minden ez, mi az egész nemzet jövendőjét magában foglalná, hanem alapja jövő kifejlődésünknek" - értékelte Kossuth Lajos 1848. április 16-án Pest megyének írott, Szentkirályi Móriccal közös utolsó követjelentésében

1 az uralkodó, V. Ferdinánd által április 11-én szentesített, a polgári átalakulás, az alkotmányos parlamentarizmus és a nemzeti önrendelkezés legfőbb garanciáit lefektető törvényeket. Az elemzés utalt arra, hogy „az idő minőségét" felismerő, s a kedvező nemzetközi helyzet által kínált lehetőséget megragadó magyar politikai elit tudatosan vállalta többirányú kompromisszumok megkötését annak érdekében, hogy az általa egyetlen elfogadhatónak tekintett alternatíva: a békés, alkotmányos, vértelen forradalom megvalósulását biztosítsa. Miután pedig ehhez az utolsó rendi országgyűlést alkotó nemesség és az udvar beleegyező együttműködésére, illetve jóváhagyására egyaránt szükség volt, az ellenzék vezetőjének tekintett Batthyányval eredményes munkamegosztásban működő Kossuth elfogadta, hogy a jelzett cél elérése érdekében helyenként liberális alapelvei rovására szülessenek jelentős, de az átalakulás lényegét nem érintő engedmények. A korabeli európai összehasonlításban hiányosságai és ellentmondásai ellenére is színvonalas alkotást az adott körülmények között optimális megoldásnak és olyan továbbfejlesztésre alkalmas kiindulópontnak tekintette, amelynek gyengeségei a folytatásban kiigazíthatók lesznek. A parlamenti vitában mérsékel1 Kossuth Lajos összes munkái (a továbbiakban KLÖM) XI. Kossuth Lajos az utolsó rendi országgyűlésen 1847/48. (Kiad. Barta István.) Bp., 1951. 739-744.