Erdész Ádám: A magyar függetlenség jelképe. Békés megye 2002. évi ünnepi Kossuth-konferenciájának előadásai (Gyula, 2002 [2004!])

Erdődy Gábor: A polgári átalakulás élharcosa, a forradalmi örökség védelmezője (1847-1867)

tebb követtársai többsége által többször is leszavazott politikus különösen a miniszteri felelősség elvét mintaszerűen érvénye­sítő liberális kormányzati struktúra, illetve a népképviseleti ala­pokra fektetett választójogi rendszer megalkotására, valamint a közép- és a kelet-európai térségben a jobbágyság számára - hiá­nyosságai ellenére is - messze legkedvezőbb megoldást: az álla­mi kárpótlással lebonyolítandó általános és kötelező örökvált­ságot tartalmazó jobbágyfelszabadításra lehetett büszke. Mind­eközben érett reálpolitikusként vette tudomásul, hogy elveitől és törekvéseitől ugyan eltérően, de az érdekegyesítő politika si­keres működtetése érdekében egyelőre nem kerülhetett sor a céhek eltörlésére, a zsidóemancipáció bevezetésére és több össze­függésben kénytelen volt - még ha átmenetileg is - elviselni bi­zonyos feudális maradványok továbbélését (1. a megyei önkor­mányzatok reformja). Csupán ezen az áron lehetett ugyanis biz­tosítani az átalakulás mögött azt a nemzeti egységet, amely nél­kül esélye sem lehetett a hivatalba lépő első független és felelős minisztériumnak történelmi küldetése teljesítésére, az áprilisi törvényekben lefektetett elvek megvalósítására. "A törvényalkotási folyamat motorjának bizonyuló Kossuth politikájában tudatosan támaszkodott a pesti radikálisok moz­galmára. Pozsonyban és Bécsben egyaránt felhívta a figyelmet arra, amennyiben a liberális ellenzék békés megoldásra irányu­ló törekvései elbuknának, senki nem lenne képes feltartóztatni a beláthatatlan következményekkel járó, az anarchia veszélyét is magába foglaló erőszakos forradalom kitörését. Pestet az or­szág szívének tekintette ugyan, mégis határozottan ragaszko­dott ahhoz, hogy a politikai folyamatok irányítása a felelős kor­mány hivatalba lépéséig mindenképpen a törvényes intézmé­nyek kezében maradjon, és elutasította a rendi országgyűlés át­költöztetésére irányuló kezdeményezést. Felismerte továbbá, hogy a forradalmi napok során a biro­dalmi centrumok között kölcsönhatások rendszere alakult ki, és Batthyányval szorosan együttműködve eredményesen használta ki a folyamatok tudatos alakításából a magyarok számára adó-

Next

/
Oldalképek
Tartalom