Erdész Ádám: A magyar függetlenség jelképe. Békés megye 2002. évi ünnepi Kossuth-konferenciájának előadásai (Gyula, 2002 [2004!])
Pajkossy Gábor: „...hogy megkísértsem a töretlen pályát egy nagy cél fölé"
ször felmerült hogy Kossuth ellen mint izgató ellen kell eljárni. 1835 őszén, úgy tűnik, mégis történt kísérlet Kossuth lekenyerezésére, amikor felkínálták az aulikus barsi főispán, Keglevich János gróf tulajdonában lévő sajóbábonyi uradalom megüresedett jószágigazgatói állását. Kossuth, akinek a személyiségét a Pozsonyban, megfeszített munkával töltött évek és kapcsolatrendszerének átalakulása mélyrehatóan átformálták, az ajánlatot öntudatosan visszautasította. Ekkor már eldöntötte azt is, hogy az országgyűlés végével nem tér vissza Zemplénbe, hanem Pestre költözik, s ott ügyvédként teremt magának egzisztenciát, emellett megmarad a közpályán is, bár ennek formáját még nem tudta eldönteni. 17 1836 tavaszán, a pozsonyi országgyűlés utolsó napjaiban valószínűleg ismét Lónyay Gábor fejében merült fel, és széleskörű ellenzéki támogatottságra is lelt a Tudósítások folytatásának terve. Kossuth az Országgyűlési Tudósítások toldalékával együtt 1836. május 15-én, már Pestről, 110 példányban küldte szét a Törvényhatósági Tudósítások előfizetési felhívását. A szerkesztő 1836 júliusától 1837. május elejéig, míg el nem fogták, kéthetente, 23 számban 35 vármegye (a legszűkebb értelemben vett Magyar Királyság vármegyéinek háromnegyede) közgyűléseiről közölt tudósítást „levelezői", helyi tudósítói beszámolói alapján. Az első szám 51 példányban készült, az utolsó 160 példányban, azaz az új lapnak tíz hónap után éppen kétszer annyi előfizetője volt, mint az Országgyűlési Tudósításoknak a diéta utolsó hónapjaiban. A lapra 1836 végéig tizenkét kaszinó, illetve olvasótársaság fizetett elő, s a Tudósításokat - ezzel is kifejezve, hogy a vállalkozást törvényesnek tartják, s hogy a szerkesztőnek védelmet nyújtsanak - megrendelte huszonnégy, illetve huszonkét vármegye 17 KLÖM VI. 459-460. Barta István az első közlés nyomán - noha a maga részéről erős kételyekkel - Keglevich Gábor grófot jelöli meg a levél címzettjeként: a címzettet nem ismerjük, de az („Kedves Uram Bátyám!") bizonyosan nem lehetett Keglevich. - Minderre bővebben 1. „Kossuth és az 1832-1836. évi országgyűlés" c. megjelenés alatt álló tanulmányomat.
