Dánielisz Endre: Nagyszalonta jeles szülöttei (Gyula, 2001)

Bonczos István (1912-1979) prózaíró

BONCZOS ISTVÁN író 1912. február 4-én született a Bethlen (ma Bolyai) utca 17. szám alatti házban Bonczos Ferenc asztalos és Szentmiklósi Zsuzsanna varrónő fiaként. A világháború kitörésekor az apát katonának hívják be, aki nemsokára hősi halált hal. Az öt fiú felnevelésének gondja-baja a szegény hadiözvegyre marad. Jórészt ez a magyarázata annak, hogy itt, a Gyepszélen oly könynyen terjedő szocialista-kommunista eszme a Bonczos-családban termő talajra lel. István öt elemit és három év inasiskolát végez, utána molnárként dolgozik a szalontai nagymalomban, később a kőműves szakmában is képesíti magát. Már inasként bekapcsolódik a Kommunisták Romániai Pártjának illegális munkájába és pártfeladatokat teljesít, amiért a sziguranca gyakorta letartóztatja, megkínozza. Irodalmi próbálkozása 1939-ből datálódik, amikor a MADOSZ (Magyar Dolgozók Szövetsége, baloldali szervezet) által meghirdetett pályázaton első díjat nyer Miska bácsi hét poloskája című karcolatával. Politikai üldöztetése elől 1940 júniusának második felében Besszarábiába utazik, s az akkori határmódosítás révén a Szovjetunió állampolgára lesz. Kisinyovban (Chisinau) leérettségizik, majd almérnöki képesítést szerez. A háború kitörése ebben a minőségében találja. Az ázsiai szovjet köztársaságokban dolgozik, ahol megismerkedik az üzbég, a kazah, türkmén és karakalpag nyelvvel.