Dánielisz Endre: Nagyszalonta jeles szülöttei (Gyula, 2001)

Bonczos István (1912-1979) prózaíró

1948-ban hazatér és az ARLCIS (Román-Szovjet Baráti Társaság), majd a Magyar Népi Szövetség aktivistája lesz, cikkeket ír a nagyváradi napilapba, a Fáklyába. Miután az Cltunk pályázatán díjat nyer, 1949 elején Kolozsvárra hívják a hetilap szerkesztőségébe. 1951-ben a központi bizottság káderosztályán vizsgálják az illegalitásbeli párttevékenységét. Itt az illetékes elvtárssal konfliktusba keveredik. Ennek következtében megfosztják párttagságától, és a szerkesztőségből elbocsátják. 1952 őszén szülővárosába tér vissza második feleségével, Nagy Ilona érmelléki származású írónővel. Fizikai munkásként dolgozik, közben tollát sem hagyja pihenni: novelláit, karcolatait, meséit, riportjait, színművét a romániai magyar nyelvű sajtó közli, olykor álnéven (Bognár Imre, Köleséri István, Szalontai István, Szentmiklósi István). írásainak tematikája igen széles körű: az 1919-es Tanácsköztársaságtól a mezőgazdaság szocialista átalakításáig, a szalontai parasztvilágtól szovjet Moldováig és türkmén földig terjed. Eközben feleségével együtt a helybeli irodalmi élet megszervezésén, fellendítésén fáradoznak; kezdeményezik az Arany János Irodalmi Kör létrehozását (1955), ahol két évtizeden át segítőn tevékenykednek. - Bonczos István 1956-tól a Romániai írók Szövetségének a tagja, majd pártvonalon is rehabilitálják. Súlyos betegségben halt meg Nagyszalontán, a maguk építette házban, 1979. május 21-én. Munkái: Szovjet földön (két elbeszélés), Bukarest, 1949.; Kubikosok (két elbeszélés), Bukarest, 1949.; Törik a jég (karcolatok), Bukarest, 1951.; Kinyílott a rozmaring (ifjúsági regény Bognár Imre álnéven), Bukarest, 1955.; Érmelléki gyerekek (ifjúsági regény), Bukarest, 1958.; Egy piros hajnalon (elbeszélések, karcolatok), Bukarest, 1959.; A vonat megy (regény), Bukarest, I960.; Biri és Fickó (mese), Bukarest, 1961.; A rézhajú lány (elbeszélések), Bukarest, 1962.; Tiszta örömmel (elbeszélések), Bukarest, 1965.