Dánielisz Endre: Nagyszalonta jeles szülöttei (Gyula, 2001)

Kulin György (1905-1989) csillagász, tudománynépszerűsítő

világ végét jelentették. - Aztán az iskolában megtanultam, ... hogy az egész Föld a kilenctagú bolygócsaládnak csupán egyik szerény tagja és szűkebb kozmikus hazánkban, a Naprendszerben csak olyan parányi helyet foglal el, mint a teljes gyermeki világomat jelentő családi ház a világtérképen." Az elemi osztályokat az ősi református iskolában járja, a gimnáziumot pedig - 1914 és 1922 között - a nem sokkal azelőtt elkészült Vasút utcai épületben. Mindig büszkeséggel emlegette, hogy diákkorában többször sikert aratott az atlétikában és az induló futballcsapatnak, az NSC-nek kitűnő balszélsője volt. Az uralomváltást követően érettségizik és a Kulin-fiúk továbbtanulása, jövője meglehetősen kilátástalan. A négy fiú ennek következtében Budapesten folytatja tanulmányait. Kulin György előbb a kereskedelmi és közgazdasági karra iratkozik, majd amikor rájön, hogy ez távol áll érdeklődési körétől, a Pázmány Péter Tudományegyetemen 1934ben szerez matematika-fizika tanári oklevelet. Esztendő múltán állás nélküli diplomásként a budapesti sváb-hegyi Csillagvizsgáló Intézetbe kerül. Mint észlelő csillagász már a kezdet kezdetén kitűnt szorgalmával, fáradhatatlan munkabírásával. Az intézetben készült égboltfelvételek kétharmada tőle származik. Miközben feladatát végzi - kisbolygókat követ nyomon, pályaelemeiket kiszámítja vagy helyesbíti -, 84 új kisbolygót fedez fel. Ezek közül tizenháromnak ő a pálya-meghatározója s ezért felhatalmazzák: maga nevezze el őket. Szülőfaluja iránti hálája fejeződik ki abban, hogy az első, az 1436. sorszámú kisbolygó 1936. december 11. óta Szalonta néven kering a világegyetemben. Háború vagy természeti katasztrófa - amitől Isten őrizzen -, elpusztíthatja a várost, de emlékét az idők végtelenjéig őrzi a csillagos ég. 1939-ben megszerzi a „természettudományok doktora" címet, majd egyetemi adjunktussá nevezik ki. Azzal, hogy jó néhány nemzetközi program munkatársa, a magyar csillagászok hírnevét öregbíti. Hat év alatt 337 üstököst fényképezett le; közülük kettő az ő felfedezése s így a szakkatalógusok KÜL1N néven tartják számon. Már pályája elején szívesen és sokat foglalkozott a csillagászati ismeretek népszerűsítésével s ezt egyre inkább életcéljának érzi. Kezdetben a Természettudományi Közlöny s a Búvár hasábjain jelennek meg írásai, majd közzéteszi a négy kiadást megért, kétkötetes művét, A távcső világa címen. A negyvenes években ismeretterjesztő tevékeny-