Dánielisz Endre: Nagyszalonta jeles szülöttei (Gyula, 2001)

Kiss Ferenc (1889-1966) orvosprofesszor, anatómus

1952-ben - tudományos érdemei elismeréseként - Kossuth-díjban részesül. A földkerekség számos egyetemén lépett föl vendégtanárként, hiszen jó néhány világnyelvet tökéletesen ismert. Tudományos eredményeinek nemzetközi értékelését mi sem bizonyítja jobban, minthogy az Angol Orvosi Akadémia kültagjainak sorába iktatja, a Francia Tudományos Akadémia és a Párizsi Antropológiai Társaság diplomával tünteti ki. Főművét, a Szentágothay Jánossal közösen szerkesztett, írt anatómiai atlaszát tizenhat nyelvre - közöttük angolra, franciára, németre, kínaira, arabra - fordították le, s ezek 85 kiadást értek meg. A vegetatív idegrendszerrel, a nyirokkeringéssel és az agy vérkeringésével kapcsolatos kutatásai meghatározó jelentőségűek. Egy félszázadot átívelő tudományos és nevelői pályát zár le 1961es nyugdíjba lépése. Azonban közéleti, különösen hitépítő tevékenysége ezután sem szünetel. - Az életrajz teljessége érdekében ez utóbbiról is szólnunk kell. Bibliás szülei s a szalontai „parasztpróféták" hatására a Szentírás mélyebb és rejtettebb üzenetei után kutat, mint amikhez a hittanórákon és a vasárnapi igehirdetések nyomán eljutott. Az evangéliumot magyarázó szalontai kis gyülekezetek megkönnyítik bekapcsolódását a Bethanista mozgalomba. A húszas évek derekán ennek szellemiségéből, vezetőiből kiábrándulva új utat keres, hogy közelebb jusson Krisztushoz. Németországi és angliai (skóciai) tanulmányútjáról hazatérve vallásos meggyőződése egy új szervezeti és gyülekezeti forma, a szabadegyház felé irányította tevékenységét, amelynek egyik jelentős szervezője, vezetője és prédikátora lett. Éppen gyülekezetébe készülődött, amikor - 1966. április 6-án hirtelenül rosszul lett, és 77 éves korában megtért az ő urához, Istenéhez. Művei: Tájanatómia (Budapest, 1922); Rendszeres bonctan (társszerzőkkel, Budapest, 1939); Az ember anatómiájának atlasza (társszerzővel, Budapest, 1946); Magyar parasztpróféták (Budapest, 1942); „Ti vagytok a föld sója" (igehirdetés, társszerzővel, Budapest, 1983); Az üdvösség útján (Budapest, é. n.).