Dánielisz Endre: Nagyszalonta jeles szülöttei (Gyula, 2001)
Balogh Ernő (1890-1964) orvosprofesszor, patológus
BALOGH ERNŐ orvosprofesszor, patológus 1890. augusztus 11-én született. Nagyapja Balogh János városi szenátor (a családról bővebben a Lovassy Andor címszó alatt), apja, dr. Balogh Elek városi tisztiorvos, Arany egykori famulusa. Ő mindkét fiát a gyógyítás nemes hivatására nevelte. János 1941 és 1944 között a szalontai közkórház igazgató főorvosa; öccse, Ernő, sikeresebb pályát futott be. Az elemit és az algimnáziumot szülővárosában végzi. Ezekből az évekből csupán egy, reá vonatkozó adatot őrizünk. Hajdani tanítója, Szentessy Elek 1934-ben a helyi lap riporterének századfordulós emlékeiről így nyilatkozik: „Büszke vagyok tanítványaimra. Innen indultak, s valamennyien révbe jutottak. Zilahy Lajosra különösképpen. Még három társáról kell szót ejtenem. Ezek: dr. Kiss Ferenc, a mai egyetemi orvos és tanár, dr. Balogh Ernő ugyancsak orvosprofesszor és báró Montbach Balogh László. Mondhatom, hogy míg ők komolyan, csendesen viselkedtek, addig a kis Zilahy nem igen törődött a szabályokkal. Kissé rapszodikus volt." E sorokból kiviláglik, hogy Balogh Ernő osztálytársa volt Zilahynak és Kiss Ferencnek, s mindhárman jelentős közéleti szerepet töltöttek be, sőt Kornstein Egon nemzetközi hírű brácsaművész is e korosztályhoz tartozott. Hogy középiskolai tanulmányait hol folytatta, arról a lexikonok nem beszélnek. Feltételezhető, hogy földije, Kiss Ferenc példája nyomán, Kolozsváron medikus, majd a román csapatok bevonulását követően, a professzori gárdával együtt, Szegeden telepszik le. Ezt erősíti meg az a tény, hogy 1923-ban itt szerez magántanári képesítést „a fertőző betegségek kórbonctana" tárgykörből. Ennek birtokában - 1925 és 1927 között - az egyetem Kórbonctani és Kórszövettani Intézetének nyilvános, rendes tanára. Ezt követően Budapesten folytatja tudományos tevékenységét, ahol egyetemi tanár és hét éven át (1927-1934) a 2. számú Kórbonctani Intézet igazgatója, majd a két patológiai tanszék összevonása után a Kórbonctan és Kísérleti Rákkutató Intézet igazgató-professzora. A második világháború után - haláláig - a Heim Pál Gyermekkórház patológus főorvosának tisztét tölti be.