Dánielisz Endre: Nagyszalonta jeles szülöttei (Gyula, 2001)

Arany László (1844-1898) költő, műfordító, közgazdasági és politikai közíró

Szülőhelyének egykori, mai és jövendő lakói két tettéért lehetnek hálásak neki: atyja bútorainak, könyvei és kéziratai egy részének, számtalan ereklyének az átadásával létrehozza az Arany Emlékszobát a református iskola egyik tantermében. Ezt követően támogatja az Arany Emlékegyesület mozgalmát az ótorony megvásárlására, restaurálására, hogy a gyarapodó emléktárgyakat oda helyezzék át. Ötvennégy éves korában tífusz viszi el (1898. aug. I.), de özvegye teljesíti végakaratát, jelentős összeggel segítve a munkálatok befejezését. Az Arany János Emlékmúzeum mai elhelyezése az ő álmainak szerencsés testet öltése. Erdemeinek tudatosítását, emlékének oltalmazását a helyi Arany János Művelődési Egyesület azzal igyekezett elősegíteni, hogy halálának centenáriuma alkalmából jeles irodalomtörténészeket felvonultató tudományos tanácskozást rendezett, márványtáblát helyezett el a szülőház telkén és kezdeményezte az évről évre visszatérő mesemondó versenyt. Munkái: a fentiekben említettek és más írásai fellelhetők a Gyulai Pál által szerkesztett öt kötetben: Arany László Összes művei (1898); könnyebben hozzáférhető a Németh G. Béla gondozta Válogatott művei (1960). Az 1998-as évforduló alkalmából egy kolozsvári és egy nagyváradi könyvkiadó is meséinek válogatását tette közzé, egyaránt Fehérlófia címmel.