Dánielisz Endre: Nagyszalonta jeles szülöttei (Gyula, 2001)

Arany László (1844-1898) költő, műfordító, közgazdasági és politikai közíró

jainkban is kedvelt darabjai. (A kismalac és a farkasok, A kisködmön, Fehérlófia, A kiskakas gyémánt félkrajcárja stb.) - 1867-ben a Kisfaludy Társaság tagjainak sorába fogadja, ahol székfoglaló előadásában Magyar népmeséinkről értekezik. Az ekkor kézbevett literátori tollat később sem teszi le, pedig választott életútja messze elkerüli az Olümposzt, a múzsák lakhelyét. Jogot végez a pesti egyetemen, utána a Magyar Földhitelintézet tisztviselője, 1880-tól egyik igazgatója. Mohó tudásvággyal veti magát - a középiskolai latin és görög mellett - a német, az angol és a francia nyelv tökéletes elsajátítására, majd Olaszországban és Angliában tanulmányozza a gazdasági életet. Húszéves kora óta foglalkozik műfordítással. Ennek nyomán Lermontov és Puskin verseit németből, míg Shakespeare és Molière színműveit eredetiből ülteti át magyarra. Akárcsak egykor apja, ő is elnyeri a Kisfaludy Társaság jutalmát az Elfrida című költői elbeszélésével, majd az élete főműveként értékelt verses regényével, A délibábok hősével is. Ez utóbbi főszereplőjében, Hübele Balázsban a szabadságharc utáni korszak nemesi értelmiségének kiábrándultsága ölt testet. A „hős" a lelkesítő közelmúlt szép hagyományait igyekszik a maga jelenébe átpalántálni, de jó szándékú törekvését folytonos értetlenség fogadja. Egyébként magának a szerzőnek is ez lett a sorsa: művének üzenete a kortárs kritika és az olvasók számára pusztába kiáltott szó marad. Még egy kísérletet tesz. 1873-ban megírja A hunok harca című, a német befolyás veszedelmére figyelmeztető, szatirikus költeményét, amelyet még az előzőnél is halkabb visszhang kísért. 1875 tavaszán feleségül veszi a nagyhírű családból származó Szalay Gizellát. Mivel gyermekük nincs, ők nevelik Szél Piroskát, Juliska árváját. - Lászlót mélyen megrendíti édesapja halála, de felismerve a reá váró feladatot, sajtó alá rendezi, és négy kötetben kiadja Arany János hátrahagyott iratait és levelezését, felbecsülhetetlen értékű kincset mentve meg az irodalomtörténet és a magyar kultúra számára. Külön érdeme, hogy ezekhez magyarázatokat fűz és személyes emlékeivel bővíti ki. 1887-től 1892-ig szülővárosa országgyűlési képviselője, liberális programmal. A 48-as hagyományokat féltve őrző szalontaiak számára ez nem kis gondot okoz. Rozvány György erős korteskedésének köszönhetőenjut be a Parlamentbe, s ott a pénzügyi bizottság tagja. Számtalan közéleti tisztséget visel irodalmi társaságokban és a református egyházban.