Farkas Sándor: A jó pásztor és övéi (Gyula, 1997)

A névnapi torta

nak. S én is megígérem, hogy sokat fogok segíteni magának. Ezen a nyáron még egy apácát is tudok segítségül adni, amíg maga megfelelő gyakorlatot szerez. - És a kongregációval mi lesz, kedves báró úr! Hiszen olyan jól megvoltunk már a lányokkal, annyi szociális munkát meg összejövetelt tartottunk együtt, hogy valóságos kis családdá alakultunk. Nem szeretném őket sem elveszíteni! - Drága prefekta! Maga azért itt marad velünk. Ezután is tagja lesz a kongregációnak. Az utódját is jól be tudja majd tanítani. Ha jól ügyeskednek, magának a családlátogatásokba, meg sok egyéb munkába ők is majd be fognak tudni segíteni. S hogy kezdetben könnyebb legyen a maga dolga, a kongregáció közös összejöveteleit kint fogjuk tartani magánál Máriafalván. Ugye jó lesz így, kedves prefekta? Egyezzünk meg abban is, hogy maga mostantól, a jövő nyár végéig terjedő esztendőben próbaidejét tölti, és „egyházközségi nővér"-i beosztást kap. Ezalatt, ha úgy látja, hogy nem bírja, akkor bejelenti, s visszajön a kongregációt vezetni. De nekem akkor már lesz elég időm a máriafalvi dolgokat rendbe tenni. - Nagyon megtisztelő az ajánlata, kedves báró úr, de azért csak megkérdezem az otthoniak véleményét is. -Természetes, kedves prefekta, de merem remélni, hogy ők is igent mondanak. Vagy ha szükségét látja, személyesen keresem meg édesapját, akinek nagy lekötelezettje vagyok azért a csodálatos szép kovácsoltvas kapuért, amelyet ő épített az én jubileumomra az anyatemplomban. És ha én nyugtatom meg őket, hogy maga képes lesz erre a munkára, mert szereti az embereket, a gyermekeket és elég sok élettapasztalatot is szerzett már a kongregációban, minden bizonnyal beleegyezésüket adják. Másnap Geist Ilus igent mondott, és így már, mint egyházközségi nővér átvette a máriafalvi Apor Napközi Otthon vezetését, s lett mindenki Ilonka nénije. Igaz, eddig eltértem mondandóm fő irányától, de annak megértéséhez, hogy 1939 nyarán miért Máriafalván ünnepelték meg a kongreganisták a báró úr neve napját, ezt meg kellett tennem. (Arra jó volt ez a kis kitérő, hogy megemlékezzünk a boldog emlékezetű Modeszta nővérről, a napközi megszervezőjéről és első vezetőjéről, aki pár hónap múltán a munka hősi halottja lett. így megismerkedhettünk Geist Hússal is, az Úrleányok Mária Kongregációjának akkori prefektájával, Modeszta nővér utódjával, aki azután, hogy milyen bonyolult körülmények között vette át ezt a munkát, kereken 30 esztendőn át vezette sok siker és eredmény, nehézség, szenvedés, egy világháború és egy rendszerváltás között is ezt az intézményt általános megelégedésre.) Szokás volt akkortájt a kongregáció életében, hogy minden évben egyszer, június végén, Vilmos napjának környékén, közösen ünnepelték meg a báró úr