Farkas Sándor: A jó pásztor és övéi (Gyula, 1997)

Szállást keres a Szent család

lást egy hideg, szalmával bélelt jászolban. És itt hozta világra Mária szent gyermekét, a világ urát, megváltóját. Nem volt meleg takarója, csak a jászolt körülálló állatok leheletével melegedett, de mégis boldog volt, mert csak voltak olyanok, akik számára szállást adtak. Mi könnyebb helyzetben vagyunk, de nekünk is készülnünk kell a Kisjézus befogadására. Nekünk a szívünkben kell elsősorban szállást készítenünk számára, s hogy ennek látható jele is legyen, végezzük ezt a szép ájtatosságot. Elmondotta, hogy a szentmise után a csoportvezetőknek ő adja át a megáldott szentképeket, amelyekkel 16-án megkezdhetik az ájtatosságot. Modeszta nővér-a szálláskeresés ájtatosságának első napján -személyesen ment el minden csoporthoz, hogy segítséget adjon az esetleg rászorulóknak. De sehol semmi baj nem volt. Hazamenet - bár már jó későre járt az idő - a parókia felé került, becsengetett Apor báróhoz és nagy örömmel számolt be róla, hogy mind a három máriafalvi csoportnál meleghangú ájtatossággal fogadták be a szállást kereső szent családot, és mennyi melegséggel bélelték ki jászolát a karácsonyi kisdednek. Advent utolsó vasárnapja következett és már csak pár nap volt hátra szentestéig. A máriafalvi kápolnát - az Apor Napközi Otthonban - zsúfolásig megtöltötték a hívek. A szentmise után, amikor a misét mondó Apor báró a sekrestyét elhagyta, a kiürült kápolnában a harmónium mellett egy vitatkozó kis csoportra lett figyelmes. Pár vitatkozó asszonyka próbálta egymást meggyőzni valamiről, de még maga Modeszta nővér sem tudott állást foglalni. A báró úr, bár sietett, hogy a nagytemplomban tartandó nagymiséről ne sokat késsen, mégis megkérdezte, mi a probléma. -Jaj, drága báró úr, én nagyon szeretném, ha a szentestén a szent család énhozzám jönne és nálam maradna az egész karácsonyon. Az uram nagyon beteg, és szeretnénk-talán utoljára életünkben - a Kisjézussal tölteni a karácsonyt - sírja el magát egy jóságos, megtört, meggyötört, töpörödött kis öregasszony, s kezeit, amelyeket fagyöngyrózsafüzér ölel körbe, szinte imádságra kulcsolva emelte könyörögve a báró felé. - Gyebnár néni - jelzi Modeszta nővér - korábban nem jelentkezett egyik csoportba sem, így sehová nem került besorolásra. S most nem is tudjuk, hogy a beosztottak közül kit is hagyjunk ki, hiszent a szentestén mindenütt nagyon várják a Jézuskát és a szentképet is. - Én is be akartam lépni, de az uramat nem hagyhattam magára addig, míg elmegyek a többiekhez, meg az is igaz, hogy már nagyon nehezen látok, és féltem, hogy nem fogom tudni majd elolvasni a könyvben lévő imádságokat, amelyekkel fogadni kell a szentképet, és a többiek ki fognak nevetni érte, sírta el magát a kis öregasszony. A körülötte állók meghatódtak ettől az őszinte vallomástól, de a megoldást