Farkas Sándor: A jó pásztor és övéi (Gyula, 1997)
Szállást keres a Szent család
mégsem tudták. - És akkor előlépett egy fekete kabátos, fekete kendős, sovány, középkorú asszonyka. O volt az első csoport vezetője: - Kedves Gyebnár néni, az én csoportomban a szentestén a Kisjézus minálunk keresné a szállását. De én úgy látom, hogyjGyebnár néniéknél most melegebb szállásra találna, azért úgy gondolom, hogy Szikszaiéktól Gyebnár néniékhez visszük át a szentképet. Majd megbeszélem előtte a csoport tagjaival, hogy ott gyülekezzenek. A szentkép és a szent család most ott lesznek a legjobb helyen. Nálunk meg majd a kis betlehemi jászol kerül a karácsonyfa alá, amelyben jó helye lesz a Jézuskának. Nagy csend lett hirtelen. Ilyen megoldásra senki nem számított. Szegény Gyebnár néni csak ráborult jószívű megmentőjére, s zokogva, alig érthetően mondotta: a Jóisten áldja meg, kedves Juliskám! Tudtam én, hogy a Kisjézus nem fog megfeledkezni rólunk sem! Ennél nagyobb örömet nem szerezhetett volna nekünk senki sem karácsonyra! - De igen, hangzott ekkor egy fátyolos, lágyan csengő férfihang. A báró úr szólalt meg: — Kedves Gyebnár néni! Juliskától nagyon szép cselekedet, hogy a szentestére lemond a szent család fogadásáról, hogy önök fogadhassák őket, aminek önök nagyon örülnek. De én még nagyobb örömet szeretnék szerezni önöknek. Én magát a Kisjézust szeretném elvinni Önökhöz, a szentostya képében, s ezzel szeretném igazán boldoggá tenni karácsonyukat. Mondom is a tennivalót, mert már nagyon kell sietnem a nagymisét mondani. - A szenteste délutánján, pontosan fél 5-re eljövök meggyóntatni, megáldoztatni Gyebnár bácsit. A csoport tagjai akkorra gyűljenek össze, Juliska néni hozza át Szikszaiéktól a szent család képét. S aki a csoport tagjai közül áldozni szeretne, azt is megáldoztatom, hogy a karácsonyi szentmisén kevesebb legyen a tolongás. Utána együtt mondjuk el az imádságokat, énekeljük el az énekeket. De hogy Juliska se járjon rosszul jószívűségéért, neki adom ezt a szép kis szentcsalád-képet - s ezzel kivett a breviáriumából egy nagyon szép szentképet -, ezt ő vigye haza, s vele együtt menjenek a csoport tagjai is, akikkel együtt végeznék el az ájtatosságot. így senki nem fog csalódni, mindenkinek boldog karácsonya lesz, mert mindenki házába eljut a szállást kereső szent család. Én pedig sietni fogok ide a napközi otthonba, ahol a gyermekek várnak majd, hogy együtt ünnepeljük meg velük a Kisjézus születését, és várják, hogy kiosszam majd nekik a karácsonyi ajándékokat. S ezzel már el is tűnt az ámuló hívek szeme elől, mert Vilics bácsi, a kocsis, már erősen sürgette, mivel szerinte már régen beharangoztak a nagymisére. Talán maga a betlehemi Kisded sem gondolta, amikor a hideg jászol szúrós szalmáján feküdt annak idején, hogy majd ezerkilencszázharminc-egynéhány év múltán, akkori születésnapját sok-sok máriafalvi család meleg lelkében ünnepelheti, ahol a szeretet, az egymás iránti áldozatkészség puha, meleg pelyhei bélelik ki a fekhelyet. Nagyon nehéz lenne megállapítani, hogy hol volt melegebb szállása a szent
