Farkas Sándor: A jó pásztor és övéi (Gyula, 1997)

Alkotó évek

csabai evangélikus esperes került be a felsőházba. Apor báró pedig folytathatta eddig megkezdett munkáját gyulai hívei érdekében. Szükség is volt rá, mert nemcsak az ország nehéz gazdasági helyzete, de a zűrzavaros politikai helyzet, valamint az egyre jobban fenyegető, ébredező fasizmus elleni küzdelem szükségessé tette, hogy a jó pásztor a helyes irányba vezesse az övéit. 1936-ban, Gyulára kerülésének 20. évfordulója alkalmából hívei a Szociális Misszió Társulat, valamint vitéz Ricsóy-Uhlarik Béla főispán anyagi támogatásával a legszegényebb gyulai külvárosban, Máriafalván egy szép napközi otthont építettek, hogy legyen helye a szegény gyermekek gondozásának. Ebben egy szép kápolna is volt, a hívek lelki gondozására. Utána a másik külvárosban, a Galbácskertben indult el a második napközi otthon felépítése. A máriafalvit az ő nevéről báró Apor Vilmos Napközi Otthonnak, a galbácskertit pedig a Szent István-i jubileumi évre emlékezve Szent István Napközi Otthonnak nevezték el. Az 1938-as jubileumi év tiszteletére a belvárosi anyatemplom toronykeresztjét újjáaranyozták, toronyórája pedig - az ezermester Sebestyén Péter keze nyomán - új, világító számlapot és új mutatókat kapott. Az jubileumi esztendő meghirdetői még nem tudhatták, hogy ez az esztendő lesz a világ utolsó békeéve, mert a következő esztendők már romlásba fogják dönteni az emberiséget. Apor báró nagy buzgalommal toborozta híveit az 1938 májusában Budapesten megtartott 34. Eucharisztikus Kongresszusra. Több ezer kottás éneklapot hozatott, amelyről a hívek megtanulhatták a kongresszus himnuszát: „Győzelemről énekeljen napkelet és napnyugat..." A környék lakosait különvonat vitte a fővárosba, ahol a Városligetben felállított grandiózus oltár körül a hívek százezrei az új magyar imádságokkal, énekekkel dicsérték az Úristent, tettek tanúságot a magyar katolikus egyház külső-belső megújulásáról, aminek zászlóbontása Gyulán történt 1924-ben. A franciául jól beszélő Apor Vilmos Jean Verdier, Párizs bíboros érseke mellé kapott beosztást, akit nemcsak az ott látott eseményekről tájékoztatott, hanem ismertette vele a magyar egyház megújulásának eredményeit is. A jubileumi esztendő méltó befejezése a a Szent Jobbnak, Szent István jobbkezének Gyulára érkezése volt az aranyvonattal 1938. július 3-án. Ilyen pompát még nem látott ez a város! A szent ereklyét őrző, aranyzsinórral, sújtassál díszített ruhájú, alabárdos őrök ruházata, fegyelmezett viselkedése elkápráztatta a résztvevőket. A megjelent nemes, vitéz s egyéb urak és asszonyságok pompás díszmagyarjai, a kísérő papság selymes, csipkés, bársonyos egyházi ruházata, a sok magyar ruhába öltözött fiú, pártás iskolás leány, a díszegyenruhában feszítő katonatisztek, katonák, leventék, amint betöltötték