Farkas Sándor: A jó pásztor és övéi (Gyula, 1997)

Alkotó évek

a templom előtti tér közepén elhelyezett Szent jobb környezetét, szívet, szemet gyönyörködtető volt. Az ünnepség fénypontja a város apátplébánosának, báró Apor Vilmosnak fogadalomtétele volt, amelyet hívei nevében, az egyetemes megújhodásra - a kor krónikásának feljegyzése szerint - e szavakkal mondott el: „...Fogadjuk, hogy istenfélő, tiszta erkölcsű,egymást megbecsülő, törvénytisztelő, bátor, fegyelmet tartó nép leszünk: tanításod szerint, melyet kilenc évszázad igazolt. Ebben a szellemben csüggedés nélkül nézünk szemébe az eljövendőnek..." S a nép ajkáról felhangzott vágyakozó fohász dallamai kísérték végig Szent István jobbját, a templomtértől az arany-vonatig: Ah, hol vagy, magyarok Tündöklő csillaga, Ki voltál valaha Országunk istápja? Hol vagy, István király? Téged magyar kíván, Gyászos öltözetben Teelőtted sírván...