Farkas Sándor: A jó pásztor és övéi (Gyula, 1997)

Alkotó évek

A késő délutánra szánt befejezést, az ünnepi körmenetet már elmosta az eső, csak a templomon belül lehetett azt megtartani. S az utána elhangzó Te Deum-mal befejeződött az a sikeres egyházi megmozdulás, amelyre évek múltán is sokan emlékeztek vissza, s amely a fáradhatatlan jó pásztor, báró Apor Vilmos gyulai plébános munkáját dicsérte. A fáradhatatlan plébános még ki sem pihente e nagy rendezvény fáradalmait, máris további munkáján fáradozott. Érezte, ha meg akarja valósítani elgondolásait, olyan segítőtársakra lesz szüksége, akik önálló munkát tudnak végezni, akiknek nemcsak jó szívük és szorgalmuk, de hivatástudatuk is van, s akik életüket, munkájukat teljes egészében a Jóistennek tudják ajánlani. Ezek köré lehet telepíteni a többi, jóhiszemű hívő munkáját. Ezek a jó magok a szerzetesek voltak. A már működő árvaházi vincés nővérek munkáját kibővítette az oktatással, s rájuk bízta a belvárosi és józsefvárosi iskolák oktatómunkáját is. Bővítette a kórházi irgalmas nővérek létszámát, hiszen külön kápolnájuk és külön lelkészük is volt már. A tűdőszanatóriumi kezelést a Szombathelyről telepített Annunciáta nővérekre, míg a városi szegénygondozást az egri norma szerint működő ferences-nővérekre bízta. Később a vincés nővéreket az árvaházból áttelepítette a Szent Szív-házba, s az árvaház-Ybl Miklós által tervezett - szép épületét átadta a szalézi szerzeteseknek, akik ott árva, elhagyott fiúkat neveltek, ipari munkára tanítottak. A szerzetesek letelepítése nemcsak az egyházat segítette, de nagy segítségére volt a városnak is, hiszen viszonylag kevés költséggel látták el azokat a feladatokat, ahová lelkiismeretes, hivatástudattal rendelkező, megbízható egyének kellettek. Milyen nagy volt Apor báró öröme, amikor alig pár hónappal az alföldi katolikus nagygyűlés után már meg is jelentek az egységes, szép magyar imaszövegek, miseszövegek, s a Harmat-Sík-féle „Szent vagy Uram" kézi imaés énekesfüzetek, amelyekből jól össze lehetett már állítani a szentmisék imáit, énekeit, s segítségükkel együtt lehetett követni a szentmisét a pappal, szép magyar nyelven. A Dobay nyomda ezer számra sokszorosította a keményebb kartonra nyomott mise ima-szövegeket, s azok a templomban - a szentmisék előtt - minden helyre odakerültek, hogy a hívek közösen imádkozhassak a fő imádságokat. Az énekszövegeket tartalmazó imafüzeteket Mézes Imre úr, a kórházi könyvkötő pár fillérért szép, keménykötésű imakönyvekké kötötte be, s az iskolás gyermekek ajándékba kapták, de a templomi padokba is jutott belőlük bőven. Most már el lehetett kezdeni a hívek oktatását az új imákra, az új énekekre. De a sors tragikusan közbeszólt. Az 1925-ös karácsonyt nem engedte megünnepelni. A harangzúgás az éjféli mise helyett árvízhez riasztotta a megdöbbent lakosságot. A Körösök nem tartották tiszteletben a nagyhatalmak trianoni intézkedéseit: Románia területén áttörve a gátakat, a trianoni határon átömlöttek a magyar területekre. Pár nap múlva a Fehér- és a Fekete-Körös kö-