Farkas Sándor: A jó pásztor és övéi (Gyula, 1997)

Alkotó évek

zötti rész mint egy jeges tenger, 20-25 km hosszúságban, 8-10 km szélességben borította el a csaknem 16 000 kat. hold termőterületet, s földönfutóvá tette e terület több mint ezer lakosát. Apor báró a mentéshez mozgósította szervezeteit, a cserkészeket, a missziós tagokat, akik a mentést a lakossággal együtt végezve elsősorban a gyermekek mentésével, elhelyezésével voltak megbízva. Apor azonnal árvízkárosultakat segítő bizottságot szervezett, amelynek vezetését gr. Almásy Denise vállalta. Pár nap múlva a kormányzói pár is látogatást tett a nagy tragédia színhelyén. Vass József pap-népjóléti miniszter irányításával - ki Apor báró jó barátja volt - nagyarányú gyűjtést szerveztek, melynek eredményeképpen a közel 300 építmény 2/3-ad részét felépítették. Az árvíz elvonult ugyan, de szegénységet hagyott a városra. Apor báró, hogy a rászoruló gyermekek naponta meleg ételhez jussanak, a belvárosi katolikus iskolában megszervezte a 200 adagos népkonyhát (Szerit József gyermekkonyhát) és hosszú éveken át gondoskodott folyamatos ellátásáról. Az árvíz utáni esztendők erős karitatív munkát követeltek nemcsak az egyházaktól, de maguktól a világi hatóságoktól is. Ezeket az időket használta fel Apor báró arra, hogy Huszár László kántor közreműködésével felkeresse a hívek különböző csoportjait, s egy-egy nagyobb lakásban összegyűlve, közös imára, éneklésre tanítsa a megjelenteket. A plébános és a kántor magukkal vitték a „Szent vagy uram" c. kis kézikönyveket, amelyek új imáit, énekeit hamar megszerették az emberek. Inkább csak az öregek váltak meg nehezen régi könyvüktől. (Korábban az „Orgonavirágok " c. könyv volt használatos, melyet 30-40 évente újranyomtak; a század elején Takácsy kántor újította fel a Dobay nyomdával. E könyv igen népszerű volt; tartalmazta mindazon imákat, énekeket, szokásokat, melyek a nagyváradi püspökség területén használatosak voltak. Azonban magyartalanságuk és avitt dallamaik miatt korszerűtlenek voltak.) A templomban már az új szövegek és dallamok dicsérték az Urat, s a hívek egyre jobban be tudtak kapcsolódni a szentmisékbe is. így lassan kialakult az a szertartás, amely imák, énekek váltakozásával, a szent lecke, evangélium meghallgatásával az egyszerű emberek számára tartalmassá tette a templombajárást. 1929-ben elérkezett annak is az ideje, hogy Huszár Laci bácsi, a kántor megalakíthassa népénekkarát, amelynek több mint 100 tagja lett. A heti 1-2 alkalommal tartott énekpróbákon az egyházi énekek mellett egyéb, ünnepi alkalmakra szóló dalokat is tanultak, sőt színdarabok, népszínművek előadására is vállalkoztak. Az énekkar tagjai szívesen vettek részt ezeken a heti összejöveteleken, nemcsak azért, mert szerettek énekelni, hanem azért is, mert lévén nagy részük kis pénzű ember - ez jelentette számukra az egyedüli