Farkas Sándor: A jó pásztor és övéi (Gyula, 1997)

Alkotó évek

a nép életkedvét". De nemcsak megtanulta, hanem sikeresen alkalmazta is ezt egész életén keresztül. így ezúttal is, az egyszerű harangszentelésbe bevonta a Mária-kongregációk, a legényegyletek, a cserkészek százait, mint kísérőket. Magát a harangszentelést Brém Lőrinc püspöki helynök, előtte a szentmisét pedig Karácsonyi János, a nagy történész, vovádriai választott püspök tartotta. Az érke-zés helyétől, a vasútállomástól a templomig a hívek és kíváncsiak ezrei kapcso-lódtak be a nem mindennapi látványosságba. Az ünnepséget felhasználta egy új társadalmi szervezet, az „AVE" , (Anyaszentegyházat Védő Egyesületnek) a megalakítására. Ennek az egyesületnek tagjai az Urak Mária-kongregációjának egyik szakosztályaként működtek, és fő feladatuk az egyház érdekeinek védelme, valamint a nagy rendezvények szervezésének, irányításának feladata volt. Alig pár hét múlva, június 2-án, pünkösd hétfőjén került sor a józsefvárosi német lakosság gyulai letelepedésének 200. évfordulójának megünneplésére. Apor báró volt e nevezetes ünnepség fő szervezője is és Steib János, a németvárosi templom káplánja a kivitelezője. Igazi apori rendezvény volt ez a jubileum, mély, vallásos tartalommal, fényes kivitelezéssel, szinte az egész németvárosi lakosságot - gyermekektől az öregekig - egyaránt megmozgató egyházi-világi rendezvénysorozattal. Az ünnepi mise után, amelyet Brém prelátus-kanonok tartott, a templomkertben ünnepi nagygyűlés következett, magyar- és németnyelvű szónoklatokkal. Utána, délután a lakosok német nemzeti viseletben, magyar zászlók alatt vonultak a városháza elé, ahol a polgármester üdvözölte őket. Ezután a Göndöcs-kertbe vonultak, ahol nagy népünnepély keretében a fiatalok egy gyulai író, Péczely József ez alkalomra készített hazafias színművét, a „Honfoglalást" adták elő, majd az idősebbek „Nagyanyáink lakodalma" címmel régi népszokásokkal szórakoztatták az egész városból odasereglett közönséget. Végül pedig - fehér asztalok mellett - régi német dalokat (no, meg pattogós magyar csárdásokat) dalolva, táncolva fejezték be a napot. Az ünnepségsorozat azonban tovább folytatódott pünkösd harmadnapján, az ún. pünkösdi megemlékezéssel. Az 1760. szeptember 5-i hatalmas jégverés emlékére ugyanis, amely akkor a város egész termését, gyümölcsét, szőlőjét tönkretette, a város fogadalmi ünnepet tart minden év pünkösd harmadnapján. A németvárosi templom előtti térről a kora délelőtti órákban a tegnap még jubileumi szórakozáson részt vevők templomi zászlaik alatt, könyörgő körmenetben vonultak káplánjuk vezetésével a belvárosi parókia elé, ahol csatlakoztak az ott gyülekező többi hívőhöz. Apor báró vezetésével együtt vonultak könyörgő körmenettel a Kossuth térre, a Szentháromság kápolnához. Másfél évszázados szokás szerint itt tartják a könyörgő szentmisét, kérve a Jóistent, hogy soha ne küldjön több olyan jégverést a városra, mint az 1760-as volt. Egyébként ez a pünkösd harmadnapi fogadalmi ünnep az egész lakosságra