Farkas Sándor: A jó pásztor és övéi (Gyula, 1997)

Alkotó évek

Széchényi Miklós nagyváradi püspök, akit második édesapjának tekintett. A temetésére összegyűlt főpapok, papok, egyházi vezetők között sok olyan barátra talált, akiknek lelkét ugyanazok a gondok nyomták, mint az övét. Sokan már nyíltan az egyházi reformok szükségességéről beszéltek. A temetés utáni „halotti tor" közben a megjelentek jó része úgy döntött, hogy országos értekezletet kell összehívni közös dolgaik rendezése ügyében, amelynek fő célja az egyház nyitása a világi élet felé, az egyház és a hívek kapcsolatának ' intenzívebbé tétele legyen. Apor báró vállalta, hogy Gyula helyet ad az összejövetelnek, s megrendezik a következő év nyarán a III. alföldi katolikus nagygyűlést, amelyre jó néhány püspököt, főpapot, egyházi és világi méltóságot, közöttük a magyarországi pápai nunciust is meghívnak. Előadóként is jó nevű szónokokat, tudósokat, főpapokat kértek fel. Megfelelő előkészület után - amelynek elejétől fogva mozgató motorja Apor báró volt-, 1924. augusztus 15-17-ére tűzték ki a nagygyűlés időpontját, két fő célkitűzést jelölve meg. A látni képes és gondolkodni tudó emberek előtt bizonyságot tenni arról, hogy Krisztus itt van, együtt van az ő Anyaszentegyházával, valamint azt, hogy a magyar nemzet újjászületéséhez szükséges erők az egyház szellemi és erkölcsi kincseskamrájából meríthetnek. A fő célkitűzéseket több szekcióban kívánták megtárgyalni. Apor báró, mint a rendezvény létrehozója, motorja, szorgoskodott a rendezvény sikerén, hogy Gyuláról eredményesen indulhasson el.a katolikus vallási, szellemi és szociális megújulás, amely nemcsak a vallásosságra, hanem a hazafias és szociális életre is hatással lesz. A nagy szervezőt nemcsak saját tevékenysége lelkesítette, de segített neki a „naptár" is, mert erre az esztendőre annyi esemény, jubileum jutott, hogy az egész évet akár „szent évnek" is lehetett volna tekinteni. Kezdődött ez a nevezetes év a harangszenteléssel. Gyümölcsoltó Boldogasszony napján megérkezett az anyatemplom 2 új nagyharangja, amelyeket a háború alatt „katonának elvitt" harangok helyébe készített Slezák László országos hírű harangöntő mester. Az 1420 kg-os nagyharangot Apor báró a hívek adakozásából készíttette, míg a 6OO kg-os „fertályos harangot" a Góg János nagygazda és neje adományozták a templomnak. Különös értéke e két harangnak, hogy Apor báró külön kérésére d-mollban lettek felhangolva, ellentétben a németvárosi, 2 évvel ezelőtt felszentelt 3 új haranggal, amelyek dúr hangneműek. A harangszentelést nemcsak fényes ceremónia kísérte, hanem előtte a férfiak 3 napos lelkigyakorlatot is tartottak, egy híres jezsuita páter, P. Bus Jakab vezetésével. így az ünnepség külső szépsége vallásos ihletésű tevékenységgel is ötvöződött, amely módszer hosszú évtizedeken át jellemezte Apor bárót és munkatársait. A kulturált Apor báró a görög államférfi, Periklész egyik mondásából megtanulta, hogy „a jól megrendezett ünnepek megújítják