Farkas Sándor: A jó pásztor és övéi (Gyula, 1997)
Alkotó évek
fekete szemű kisfiú, idegesen mozgatja felnyújtott kezét, mint akinek valami nagyon fontos közlendője van. - Tessék, kisfiam, mondja neki kedvesen a báró, akarsz hozzátenni valamit? - Nem, tisztelendő bácsi, csak meg szeretném kérdezni, hogy milyen nyelven érti meg a Jóisten a mi imádságunkat, vágta rá bátran a kérdezett. - Hát minden nyelven, kisfiam, mondja a feleletet a meglepett báró. Ilyen kérdésre nem készült. Miért kérdezed? - De tessék mondani - erősködik a gyermek -, magyarul is jól ért a Jóisten? - faggatózott tovább, amire már az egész osztály kacagásban tört ki. - Csöndet kérek - mondta kissé erélyesen a báró -, hát persze, hogy magyarul is nagyon jól ért! Most már odasétált a kérdező gyermek mellé. - Ha magyarul is jól ért, akkor a papok, meg az úri nép miért nem magyarul beszél vele a templomban? - hangzik a makacs kérdés. Apor báró értetlenül nézi az egyre bátrabban kérdező gyermeket, majd vállára teszi a kezét. És a gyermek folytatja, most már nem a kérdezést, hanem előbbi kérdésének magyarázatát: - Mert szüleimmel vasárnap a nagymisére mentünk a vendégeinkkel, akik azért jöttek haza, hogy nagybeteg nagyapámat meglátogassák. És a pap, az egész misén, nem magyarul, hanem idegen nyelven beszélt az Istennel, meg a hívek is így válaszoltak neki vissza. És én nagyon elszomorodtam, mert a jó nagyapámért szerettem volna imádkozni - akit én nagyon szeretek -, hogy meg ne haljon. De én csak magyarul tudok, a papi nyelvet nem ismerem, így nem voltam benne biztos, hogy az én egyszerű magyar szavaimmal mondott kis könyörgésemet a Jóisten megértette-e? De amikor hazaértem, láttam, hogy jó nagyapám már jobban van. S úgy gondoltam, egy keveset csak megértett a Jóisten az én magyar imámból is, mert segített talpraállítani nagyapámat. Erre a gyermeki őszinteségre bepárásodtak a tisztelendő szemei, jobban magához szorította a bátor kisgyermeket és megpróbálta a kérdésre a választ megadni. (Azt már észre sem vette, hogy az osztály rendje teljesen felbomlott, a gyermekek ott tolongtak körülöttük, jó részük a padok tetején, de olyan csendben várták az ő szavait, hogy a légyzümmögés is hallható lett volna. - Tudod, kisfiam, a katolikus egyház, hogy az egész világban egyformán értsék meg tanítását, s a hívek a világ bármely katolikus templomába mennek, a szentmisét mindenhol úgy hallják és értik, mintha otthon, saját hazájukban lennének. Ha már felnőttek és a latin nyelvet is megtanulták, ugyanúgy minden országban együtt tudnak majd imádkozni a pappal, mint otthon. Ezért az egyház megtartotta az ősi latin nyelvet a szertartások nyelvéül. - Úgy, mint az orvosok az egész világon? - vág közbe a gyermek. - Úgy, kisfiam, pontosan úgy! S azért hallottad te is a nagymisén a papok és a hívek latin imádságát. És ez azért nem tűnt fel még neked eddig, mert te csak a diákmisére jársz, s ott a pap halkan imádkozik, de a hívek is csak magukban
