Farkas Sándor: A jó pásztor és övéi (Gyula, 1997)
A becsület
A missziót a város részéről dr. Jantsovits Emil helyettes polgármester előbb magyar, majd francia nyelven üdvözölte. •- „Üdvözlöm Önöket Gyula város polgársága nevében - kezdte, amelyre nézve az Önök megjelenése all hónapos idegen uralom alól való felszabadulást jelenti, és az első örömnapot sok gyászos nap után. Önök, akik oly szerencsések voltak, hogy hazájuk győztesen került ki a világháborúból, el sem képzelik azt a szenvedést, amiben nekünk a háború befejezése óta részünk volt, nem látták közvetlenül a proletárdiktatúra borzalmait, s nem érezték egy ilyen idegen megszállás szégyenét. Ami itt 1918. novembere óta történt, kitörölhetetlen nyomot hagyott lelkünkben. De most nem keressük azt, hogy ezekben ki a bűnös, nem akarunk bosszút állni, hanem helyre akarjuk állítani azt, amit ezek elpusztítottak. Dolgozni és felemelkedni akarunk s törhetetlen hitünk, hogy amit agóniánkban tőlünk elraboltak, az ellenségeink kezén nem maradhat. Isten hozta Önöket, nézzenek itt körül éles szemmel, ismerjék meg a magyar földet és magyar népet, hallgassák meg panaszainkat, és ítéljenek tárgyilagosan." A beszédre Berthon ezredes - aki tolmács útján pontosan megértette az alpolgármester keserű szavait - kissé meghatódottan, franciául válaszolt. A győztesek nevében örömmel vette tudomásul, hogy a magyarok önerejükből, két kezük munkájával akarják országukat helyreállítani, és felemelni. Ehhez a munkához a szövetségesek segítségét is megígérte. Sűrű kézfogások után a szomszédos Oszuszky-féle vendéglőben a külföldiek - a közben hozzájuk csatlakozott helyi magyar urakkal együtt villásreggelin vettek részt, majd elkezdték a hivatalos átadás-átvétel munkáját. Az észrevételekkel, ellenészrevételekkel kapcsolatos nyilatkozatokat jegyzőkönyvekbe foglalták. Reggeli közben az alpolgármester úgy mutatta be Apor plébánost a francia ezredesnek, mint az elnyomás időszakának egyik legnagyobb személyiségét, aki mind a vörösök, mind a román megszállás idején bátran lépett fel az üldözöttek érdekében, s akinek elsősorban köszönhető, hogy a városban az elmúlt másfél rémes esztendő alatt nem volt vérontás, megtorlás, leszámítva annak a négy direktóriumi tagnak a halálát, akiket a románok agyonlőttek. Ő hozta vissza az ártatlanul elhurcolt 59 foglyot is. A francia ezredes gratulált a bárónak, aki szerényen - most már francia nyelven - ismételte meg ilyenkor szokásos mondását: csak azt teszem, ami kötelességem, amit minden becsületes magyar - adott esetben - megtenne. A jegyzőkönyvek aláírása után a román lovasok, az antant tisztek rövid szemléje után, Gyulavári felé fordulva hagyták el a várost, s a biztonsági szolgálatot - a lakosság nagy éljenzése közepette - átvette a most érkezett magyar csendőrség. A küldöttség pedig sétakocsikra szállva, az ünneplő nép éljenzése közepette vonult át a városon. A kocsisor élén a város hős plébánosának fogata haladt a
