Farkas Sándor: A jó pásztor és övéi (Gyula, 1997)

A forradalom tüzében

himnusz után sem akart a tömeg oszlani. S a kántor azonnal tudta, hogy a feltámadás örömétől csordultig telt, de a várakozás feszültségétől aggódó szívek most még valamit kívánnak, mert még valami hiányzik nekik. Hiszen sem a szenvedésből, sem a feltámadás dicsőségéből nem szabad kihagyni Szűz Máriát, az Istenanyát sem! Hiszen a szentsírnál is könnyezve énekelték a Stabat Mater dolorosát, a keserves anyáról szóló strófákat. Most is kell még egy Máriaének! S egy fortisszimós bejátszás után felhangzott a sokszáz torokból: Boldogasszony Anyánk, Régi nagy pátrónánk! Nagy ínségben lévén, így szólít meg hazánk: Magyarországról, Édes hazánkról, Ne felejtkezzél el szegény magyarokról! Most már mindenki, aki ezen a húsvéti szentmisén résztvett, nyugodt szívvel tért haza, mert tudta, érezte, hogy hazánk sorsa jó kezekben van! A direktóriumi templomi megfigyelő a húsvéti nagymise után jelentette felettesének, hogy ezek a katolikusok mintha tudnának valamit, mert egy szomorú arcot sem lehetett látni a templomban. A főpapjuk is ma mintha valami uszító beszédet mondott volna a szószékről, amikor azt mondta: a nagypéntek után megjött a feltámadás napja, vége a nagypénteki szenvedésnek, menjetek haza békével. - Igen, elvtársam - mondotta a vezető -, ők már biztosan tudják, hogy nagypéntekük után jön a feltámadás és ennek vártában nyugodtan mentek haza. De nekünk csak most kezdődik a nagypéntekünk, de azt nem tudjuk, mikor lesz a feltámadásunk! A húsvéthétfő nagyon mozgalmas volt. A hagyományos szokást, a locsolást az utcasarkokon felhangzó dobszó zavarta csak meg. A kisbíró értesítette a város lakosságát, hogy délután 3 órakor a Kossuth téren nagygyűlés lesz, amelyre mindenkit feltétlenül elvár a direktórium. Ennek az volt az előzménye, hogy a román csapatok közeledésének hírére - akik már Debrecen felé jártak e napokban - több budapesti küldött, köztük a radikálisnak ismert Somló Dezső nem volt megelégedve a gyulai direktórium eddigi intézkedéseivel, hiszen itt még vértelen volt a forradalom, azért valami keményebb tettre akarták sarkallni a húsvéthétfői locsolásoktól „belsőleg is elázott" tömeget. A gimnázium előtti téren már kora délután gyülekeztek az érdeklődők, hangoskodva, vitatkozva, mint ahogyan ilyenkor az szokás volt. Mindenki a maga igazáról próbálta meggyőzni a másikat, nem sok eredménnyel.