Farkas Sándor: A jó pásztor és övéi (Gyula, 1997)

Ruszki szoldát

RUSZKI SZOLDÁT Amikor a háború vihara átdübörgőit felettünk, egy pillanatra megállott az élet. De csak tényleg egy pillanatra, mert mire a fegyverek zaja lecsitult, már egy más világban éreztük magunkat. Október 6-ika volt, a nagy nemzeti gyásznap. De itt Gyulán, ezen a napon, nemigen gondolt senki az aradi vértanúkra. Itt akkor a saját sorsa foglalt le mindenkit. Hiszen igazán nem is tudtuk, hogy a Vörös Hadsereg megszállt vagy felszabadított-e bennünket. Mert sok furcsa dologról kaptunk akkortájt hírt, ami városunkban történt. Sokan kaptak sok minden ajándékot a frontvonal első katonáitól (különösen, ahol egy kis pálinka vagy pár üveg bor volt a valuta!), de bizony jó néhányan voltunk, akiktől sok mindent elvettek. (Bár később az is beigazolódott, hogy a rablások egy részét nem is katonák, hanem katonaruhába bújt civilek követték el, mert a katonák, ha rájuk bizonyult a lopás, igen súlyos büntetésre számíthattak.) A front, sajnos ezzel is jár. Hiszen igen sok lakás üresen állott, gazdái elmenekültek, s ezek az üres lakások szinte kihívóan kínálták fel magukat a rablásra. Mi nem menekültünk el, hiszen hová is mentünk volna? Ha a Volgától idáig, még a Kárpátok gerincei sem tudták a szovjeteket megállítani, hát hová is lehetett volna előlük úgy elmenekülni, hogy az ember biztonságban legyen? Meg miért is kellett volna elmennünk? Bűnözők nem voltunk, tiltott dolgokat nem cselekedtünk. Politikailag nem exponáltuk magunkat. Ugyanakkor itthon is megvolt a mi feladatunk, s ha már az Úristen a halált szánta osztályrészünkül, hát haljunk meg inkább itthon, nyugodjunk itthoni földben, s a falu kis harangja kísérjen bennünket utolsó utunkra. De - hála Istennek - szerencsésen életben maradtunk, és nagyon örültünk, hogy nem ültünk fel a korábbi propagandának. És az élet ment tovább, csak éppen kissé megfordítva, mint eddig. Az emberek is mintha kicserélődtek volna. Aki eddig rongyos, szegény volt, az kezdett kipendeledni, aki viszont eddig gazdag, elegáns volt, az most kezdett gyűrötté, vasalatlanná válni. Mintha a szegénység is hadat üzent volna az eddigi társadalmi rendnek, s kezdett megindulni egy mély álomból való felébredés. Elindult a lassú gazdasági fejlődés, amelyben pénzért lassan mindent