Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)
III. Az "új szakasztól" a forradalomig. A begyűjtési rendszer 1953 júniusától 1956 októberéig
A Begyűjtési Minisztérium Kollégiuma 1955 októberében is foglalkozott a racionalizálással. Elhangzott, hogy pl. az NDK-ban a begyűjtés csúcsirányító szervénél, az államtitkárságon a magyar minisztérium létszámának egyharmada dolgozott csupán, s kicsi volt a megyei apparátusok létszáma is, míg a legerősebb szervezettel a járások és főként a községek rendelkeztek! Nálunk viszont a vezető szervek számos hatáskört maguknál tartottak, egyedül az azokat betöltő személyekhez való kötődés miatt. A kollégium szükségesnek tartotta a megyei hivatalok jogkörének növelését, s ezáltal a tárca-ügykörök, a rendeletgyártás alapos mérséklését. Határozattá lett az új nyilvántartási és adatszolgáltatási rendszer kidolgozása is. 282 1956 tavaszán a jobb sorsra érdemes racionalizálás ismét terítékre került. A Minisztertanács előírta, hogy a Begyűjtési Minisztérium területén 1.417 fős létszám-, ill. 20,4 milliós bérmegtakarítást kell elérni. Az Élelmiszeripari Minisztérium begyűjtéssel foglalkozó apparátusánál is tervbe vettek 603 főnyi, és 16 millió Ft-os megtakarítást, s hozzátették: ez csak a kezdet (valójában már a vég közeledett...). Célul tűzték ki a parasztsággal közvetlenül érintkező földművesszövetkezetek erőteljesebb bevonását a begyűjtésbe (miután 1954-ben vették el, államosították a földművesszövetkezetek áruraktárait az emlékezetes nosztrósítás során... 283 ). A minisztertanácsi határozatot természetesen tárcaszintű intézkedési terv követte, s ebből jól látható a hatáskörök végletes centralizáltsága - immár két és fél évvel a racionalizálás kormányprogrammá tétele után... Csak néhány példa: 1956 nyarán még miniszteri jogkör volt tárcán belül a személyenkénti 96 óra/év túlórakeret felhasználásának engedélyezése, 3 hónapnál hosszabb fizetés nélküli szabadság engedélyezése, s minisztériumi jogkört képezett a terménybeadási kötelezettség cikkcsoportok szerinti arányainak járásonkénti meghatározása, vagy annak eldöntése, hogy egy-egy községben a borbeadást szőlővel, musttal vagy borral kell-e teljesíteni. 80 kg-on felüli sertések kényszervágása esetén csak a minisztérium engedélyezhette a zsírbeadás elengedését stb. Az intézkedési terv szorgalmazta az utasítások és rendeletek számának csökkentését, megállapítva, hogy pl. a minisztérium terményforgalmi igazgatósága által 1955-ben kiadott rendelkezéseknek csupán a tartalomjegyzéke 29 oldalt tett ki; a BAZ megyei begyűjtési hivatal pedig egyetlen negyedév leforgása alatt 74 körrendeletet bocsájtott ki... Tervbe vették a beszámolók és jelentések ritkítását is. Megszüntetni javasolták pl. a malomipari termelési dekádjelentéseket, ill. a beruházási és felújítási jelentéseknél beérték a negyedéves sűrűséggel is. 284 Az átszervezéseket 1956 elején a Pénzügyminisztérium is értékelte, lesújtó képet alkotva. Az "eredmény" e szerint végső soron egy felduzzadt, költséges és igen bürokratikusán működő apparátus lett, a tervezett megtakarításokból pedig semmi sem valósult meg hosszabb távon. Óriási többletköltséget (mintegy 50 millió forintot) jelentett a földművesszövetkezetek raktárainak államosítása és működtetése. Hibának minősítette a Pénzügyminisztérium az alapvető begyűjtési munkát végző igazgatóságok áttelepítését az Élelmiszeripari Minisztériumhoz, ill. a begyűjtési hivatalok 282. Uo. - 10. (1955. okt. 3.) 283. 3418/1956. Mt sz. h. - Uo. FM TÜK - 22. d. 284. Uo. - 33/1. t. - 1.
