Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)

II. A sztálinizmus mélypontján. A beszolgáltatási rendszer 1948-1953 június

a FM-en belüli tisztogatásról: a beperelteken túl 134 elbocsájtás történt. Bizonyosra véve, hogy 1948 nyaráig "fasiszták", "Horthy-bérencek" aligha maradhattak helyükön az FM-ben, a cél egyértelműen a szektás, voluntarista politika polgári ellenzékének megfélemlítése volt; azé az ellenzéké, amely - jórészt legalábbis - türelmes, toleráns, a hatalmat az adott nemzetközi helyzet nyomán kézben tartó, de a megalapozott ellenvéleményre kíváncsi, a volt koalíciós partnerek számára az értelmes munka lehetőségét megadó kommunista politika esetén szakértelmét, szervezőkészségét továbbra sem vonta volna el a magyar gazdaság szolgálatától.

11 A vázlatosan felidézett elméleti és pszichológiai előkészítés után 1948 végétől, az első ötéves terv kidolgozása, többszöri átdolgozása, előirányzatainak felemelése, majd végrehajtása során kibontakoztak a gazdaságpolitika súlyos és romboló torzulásai. Előtérbe került - az eltérő múlt és az eltérő adottságok figyelembevételének mellőzésével - a Szovjetunió első ötéves tervének másolása. A vezetés célként tűzte ki az ipar és a mezőgazdaság egyidejű és ugrásszerű fejlesztését, az életnívó gyors és általános emelését - miközben elhatározta a mezőgazdaság azonnali kollektivizálását is. A célok önmagukban nem voltak indokolatlanok, hiszen Magyarország elmaradott mezőgazdasággal és iparral, ugyanakkor viszonylag sűrű népességgel rendelkezett: vitathatatlan volt az iparosítás felfuttatásának fontossága. A történelmi jelentőségű óriási átalakuláshoz türelmetlenül megszabott rövid idő, az erőltetett ütemezés, a különböző ágazatok párhuzamos és ugrásszerű növekedésének előírása azonban a tervcélokat eleve irreálissá tette. Az eredmény az arányos fejlődés minimális követelményeit sem betartó, túlpörgetett és előnytelen szerkezetű, se az élenjáró technikát, se a "szocialista" országok kooperációs lehetőségeit figyelembe nem vevő iparosítás és stagnáló, sőt visszaeső mezőgazdaság lett. A pártvezetés túlértékelte a közvetlen háborús veszélyt, s így a felfokozott hidegháborús légkörben az ország gazdasága ismét hadigazdasággá alakult. Minden erőt a nehéziparra és a hadiiparra koncentráltak. Az 1948. májusi terv-variáns a 28 milliárdra javasolt beruházásokból 40%-ot szánt az iparnak és 20-at a mezőgazdaságnak; 1949 áprilisában az új elképzelés már 35 milliárdos összberuházással számolt, és az ipar - mezőgazdaság részarányát ebből 50-17%-ban határozta meg. Újabb és többszöri változtatások nyomán végül példátlan módon - a nemzeti jövedelem 35%-át fordították beruházásokra, s ebből az ipar 48%-ával szemben a mezőgazdaság csak 13%-ot kapott (ennek egy része is csak közvetve volt mezőgazdasági beruházás). Egyedül a bányászat és a kohászat nagyobb összeggel rendelkezett, mint a mezőgazdaság - amely már a három éves terv során is csak 15-17%-ban részesült! (A mezőgazdaság 1948-ra eljutott teljesítőképessége határához: a hitel-, ár- és beruházáspolitika pozitív változása nélkül nem volt már lehetőség az 1938-as (a tervezett iparfejlesztéshez egyébként elégtelen) termelési szint elérésére sem! 11. Az FM perhez ld.: SzN 1948. júl. 25. ("Sikkasztott, szabotált, kémkedett a Földművelésügyi Minisztériumban a Párton Kívüliek Blokkja"); uo. 1948. júl. 27. ("A parasztság leleplezett ellenségei"); uo. 1948. júl. 28. ("Több éberséget")