Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)

II. A sztálinizmus mélypontján. A beszolgáltatási rendszer 1948-1953 június

A feszített nehézipari - hadiipari koncepció idején nyilvánvalóan képtelenség volt a mezőgazdaság gyors "szocialista" átalakításához szükséges erőteljes állami támogatás biztosítása, a beruházási terv említett arányai is erre utaltak. A pártvezetés mégis elindította és erőszakos módszerekkel folytatta a kollektivizálást: elrugaszkodva korábbi, a fokozatosságot és a kistulajdon biztonságát deklaráló programjaitól

12 1948 végén 3 évben szabta meg a mezőgazdaság "szocialista" átalakításának ütemét. E gyors átszervezéshez nem csak a politikai, pénzügyi, de a tudati feltételek sem voltak adottak, és hiányzott a kellő műszaki-technikai bázis is. Falun általános volt az idegenkedés a termelőszövetkezetektől, s még az alacsonyabb típusúak sem örvendtek népszerűségnek. Önkéntes belépésről szinte csak az agrárproletárok esetében lehetett szó: ők föld, önálló termelési tapasztalatok híján szívesen társultak. A gazdákat és a földreform során földhöz juttatottakat, átmenetet nem engedve, máról holnapra kényszerítették megszokott, ill. a földreform óta még alig megízlelt -1945 elején még kitörő örömmel fogadott - önállóan gazdálkodó életmódjuk feladására. A kierőszakolt termelőszövetkezeteket az állam - figyelembe nem véve a tulajdonviszonyok különbözőségét - az állami vállalatokhoz hasonló módon irányította. A szövetkezeti demokrácia, önállóság papíron maradt. A közös gazdaságok az induláshoz kellő hitelek töredékét sem kapták meg: nem is váltak igazi nagyüzemekké, s termelési eredményeik elmaradtak az egyébként kedvetlenül dolgozó egyéni gazdáké mögött.

13 Az adott agrotechnikai szinthez képest elégtelen számú szövetkezeti parasztság (a szövetkezetekbe került földet nem minden esetben követte a munkaerő) teljesítménye meglehetősen alacsony volt. Kevés volt a nagyüzemet vezetni képes szakember. A gépesítés szintje is elégtelen volt: 1951-53 közt a termelőszövetkezeti földterület 174, ugyanakkor a gépállomási traktorállomány csak 37%-kal nőtt; egy-egy szövetkezeti holdra egyre kevesebb műtrágya jutott.

14 A szövetkezetek eladósodtak, a tagság életszínvonala rohamosan esett. Sok-sok paraszt otthagyta a szövetkezetet, földjével együtt. Párhuzamosan egyre erőteljesebb mértéket öltött az egyéni gazdák (korántsem csak a kulákok) menekülése a nemrég még áhítatos tisztelettel Övezett földtől. A tömeges kollektivizálás feltételeinek hiányát Rákosiék a tények elferdítésével, vágyaik realitásként való tálalásával igyekeztek "korrigálni"; így Rákosi az MKP KV 1950. február 10-i ülésén kijelentve, hogy "dolgozó parasztságunk a társas termelés felé fordul", jelentős sikerekről számolt be a szocializmus építésében falun. Úgy látta, hogy 1949 folyamán sikerült a termelőszövetkezeti termelés fölényét bizonyítani és ezzel megszüntetni a paraszti idegenkedést a szövetkezetektől... Örömmel regisztrálta, hogy a szegényparaszt mellett egyre nagyobb számban lépnek be a téesz-be középparasztok is... (A valóság: 1949-50 folyamán ugyan 15.000 középparaszt belépett, de ugyanakkor 18.000 felszámolta gazdaságát és más megélhetés után nézett!)

15 A vá12. Az MKP 1948 áprilisi szövetkezeti irányelvei szerint az egyéni gazdálkodás is - támaszkodva az egyszerű szövetkezetekre - előmozdítója lehet a szocialista fejlődésnek. - Az MKP és az SZDP határozatai 564. 13. A termelési eredményekhez ld. Adattár I. 138.14. A mezőgazdaság és benne a szövetkezetek gép-, eszköz- és műtrágyaellátottságához ld. Adattár I. 662.és II. 61. 15. Rákosi Mátyás beszámolója a. Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének 1950. február 10-i ülésén. Bp. 1950. 12.-