Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)
II. A sztálinizmus mélypontján. A beszolgáltatási rendszer 1948-1953 június
1948. július elején "A jobboldali árulás útja" címmel jelent meg cikk a Szabad Nép hasábjain. A cikk a pártba befurakodott ellenség elleni éberségről, a "besurranó" ellenség elleni kíméletlen harcról szólt, s példaként hozta fel Buharinék 1938. évi megsemmisítését a Szovjetunióban A cikk szerint Buharinék elve az volt, hogy a falu tulajdonos, birtokos elemei békésen belenőnek a szocializmusba, az osztályharc idővel magától megszűnik; a szovjet mezőgazdaság rekonstrukciójának alapját az egyéni gazdaságok fejlesztésében látták és kétségbe vonták a munkásosztály vezető szerepének szükségességét. A Szabad Nép engesztelhetetlen harcot hirdetett meg a párt opportunistái ellen, figyelmeztetve: egy párt se utasítsa vissza a bolsevik párt és Sztálin tanácsát és segítségét... 5 E cikk egyértelmű figyelmeztetés volt Nagy Imre és köre címére. Buharin és Nagy Imre közé természetesen nem tehető azonosságjel, de tény, hogy Nagy Imréék még sokáig hajlandóak lettek volna - figyelembe véve a magyar adottságokat és a közellátás érdekét - az egyéni parasztság támogatására, árutermelésének elősegítésére, szemben Rákosi és hívei türelmetlen, a szocialista fejlődésben minél előbb reprezentatív eredményekre törő, a tőkésedés számukra veszélyes lehetőségét túlértékelő politikájával. A párton belüli harc 1948 folyamán egyértelműen Rákosiék javára dőlt el, akik a pártegyesülés után magukhoz ragadva a vezetést, Nagy Imréékkel nem eszmei vitákra, hanem azok negligálására, sőt vitapartnereik megsemmisítésére törekedtek, saját politikájukból kirekesztve a bárminemű korrekció igényét. Rákosiék hamarosan megismételték figyelmeztetésüket. A Szabad Nép szeptember közepén a Lengyel Munkáspárt Központi Bizottsága ülésének határozatát közölte. A határozat Gomulkát jobboldali, nacionalista kalandorpolitikával vádolta, mivel nem helyeselte a Tájékoztató Iroda határozatának minden kitételét: így nem értett egyet a mezőgazdaság gyors szocialista átalakításával és az osztályharc népi demokratikus fejlődés közbeni állandó éleződésének sztálini elméletével sem. A vádak (a szektás oldalról megfogalmazott vádak) szerint Gomulka a népfrontpolitika értelmezésében hajlamos volt a munkásosztály vezető szerepének elhomályosítására is. 6 Eleinte Rákosi köréből is hangzottak el mértéktartóbb elképzelések: így pl. Révai július elején, a már említett borsodi értekezleten arról beszélt, hogy a szocializmusnak a várost és a falut egyaránt át kell hatnia, de - fűzte hozzá - gyökeres változás a mezőgazdasági termelésben csak akkor lehet, ha a dolgozó parasztság ehhez önként hozzájárul: "Mindent a dolgozó paraszttal együtt, semmit sem ellene." 7 A parasztság véleményére már nem sokat adó voluntarista politika aztán Rákosi kecskeméti beszédével vált egyeduralkodóvá. Rákosi itt, jellegzetes módon megittasulva az 1948-as, az előző aszályos évekhez képest (a kedvezőbb időjárásnak köszönhetően) javuló terméstől, az ennek megfelelően növekvő begyűjtési eredményektől (a begyűjtési verseny célkitűzéseinek túlteljesítését "népszavazásnak" minősítve) leszögezte: az egyéni gazdaság nem járható út a parasztság számára, mert a "nagy ha5. Uo. 1948. júl. 4. 6. Uo. 1948. szept. 12. 7. Uo. 1948. júl. 6.
