Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)
I. A beszolgáltatási rendszer Magyarországon 1945-1948
pott. 189 A hitelfeltételek meglehetősen előnytelenek voltak: a szántási hitel ugyan "csak" 9%-os kamatozású volt (e hitelfajta szervezési hibák miatt csak részlegesen jutott el a címzettekhez), az 1946 őszi vetőmagkölcsönt már közel 50%-os (!) természetbeni kamatra adták, amit Nagy Imre valamennyi illetékes kormányszerv hibájául rótt fel. 190 Nem sokkal korábban elismerte Nagy Imre azt is, hogy a stabilizációt követő sok paraszti panasz zöme jogos. Elismerte az ipari árak túlzottságát és azt is, hogy a parasztok sokszor az alacsony hivatalos ár alatt kénytelenek értékesíteni. 191 1948-ban abszolút összegben némileg javult a mezőgazdaság hitelellátása: az évi összes hitelből, 4975 millióból közvetlen hitelként 594 milliót kapott (12%-ot, szemben a bányászat és az ipar 41%-ával, ami jól mutatja a gazdaságpolitika törekvéseit). Ez azt jelentette, hogy a mezőgazdaság azt az értéket sem kapta vissza hitelként, amit adóként ill. a kötelező beszolgáltatás fejében hatósági áron csak kenyérgabonából beadott. 192 Az MKP hároméves tervjavaslata - amely meghatározta az 1947 augusztusában induló tervperiódus célkitűzéseit - kilátásba helyezte, hogy a széles népi rétegek jövedelme meghaladja majd a háború előttit s a dolgozó parasztság helyzete is javulni fog a belterjes gazdálkodás révén és az agrárolló megszüntetésével. A mezőgazdaságnak a tervezet szerint 3 év alatt el kellett érnie a békeévek színvonalát, számolva a demokratikus birtokmegoszlás által is elősegített belterjességgel, a gyorsan fejlődő ipar fokozódó segítségével (gép-, műtrágya-, védőszer-, áramellátás stb.), a földművesszövetkezetek fejlődésével, ami lehetővé teszi a dolgozó parasztok számára a földek gazdaságosabb megművelését. A terv véget kívánt vetni a mezőgazdaság évtizedes megtorpanásának s új utakat akart nyitni a magyar falu előtt a termésátlag gyors növelésével, az állattenyésztés fellendítésével. Gerő Ernő - egyértelmű demagógiával általánosan gyors életszínvonal emelkedést ígért, vitázva Rácz Jenő pénzügyminiszterrel és Knob Sándorral, a GYOSZ elnökével, akik úgy látták, hogy a tervben rögzített célok csak "behúzott nadrágszíjjal" teljesíthetők. Gerő megígérte azt is, hogy a mezőgazdaság a három év alatt többet kap majd, mint amennyit az államnak ad. 193 ígéretekben nem volt hiány... A kisgazdák a terv korrigálását szorgalmazták. Utalva a mezőgazdaság negyedszázados elhanyagolására, 40%-kal emelték volna a mezőgazdasági beruházásokra előirányzott keretet. Egyben sürgették az alapelv rögzítését: a terv magántulajdon alapján álló, gazdasági rendet szolgál. A magánszektor számára csak irányelveket tudtak elfogadni, kötelező tervszámok helyett. A kisgazdák, mint mindig, itt is utaltak a külfödi, nyugat-európai kapcsolatok, kölcsönök fontosságára, melyekkel az MKP nem 189. Szakács 1971. 136. A költségvetési vitában Nagy Imre is elismerte az 1946-47-es gazdasági évben mezőgazdasági célokra juttatott összeg elégtelenségét - Ngy. N. VI.413. (1947. márc. 6). Bárányos Károly földművelésügyi miniszter a vitában a pártközi megállapodások betartását sürgette; ezek szerint a hitelek 1/3-át a mezőgazdaság kapta volna. - Uo. VI.448. 190. SzN 1946. okt. 18. ("Segítségért kiált a falu") - Az 50%-os kamatot a szintén kommunista Erdei Mihály is szóvá tette a Nemzetgyűlésen (Ngy. N. IV.199.-). 191. SzN 1946. aug. 18.(*'Parasztnapra") 192. Szakács 1971. 140. 193. SzN 1947 jan. 19. ("A hároméves terv. Válasz elhangzott ellenvetésekre")
