Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)

I. A beszolgáltatási rendszer Magyarországon 1945-1948

száraolt a tervezetben.

194 Általában ugyanakkor a kisgazdák vállalták a tervet, mint "közös" munkát, de hangoztatták: a mezőgazdaságot kellene előtérbe állítani, mivel Magyarország agrágjellegén "semmiféle művi beavatkozással nem lehet, de nem is érdemes változtatni." Túl optimistának tartották a munkáspártok becslését az ország akkori belső erejét illetően, utalva arra, hogy a rendkívüli adók elölhetik a vállalkozási szellemet.

195 Mint ismeretes, a 3 éves terv minden lényegi elemében a munkáspártok, s főként az MKP elképzelése szerint véglegesült. 1947 májusában a terv pártközi egyeztetése után a kisgazdák ismét leszögezték együttműködési készségüket, de figyelmeztettek: az életnívót leggyorsabban a mezőgazdaság felől kiindulva lehet emelni. Nem mulasztották el a "szalámitaktika" révén már igen meggyengült kisgazdák azt sem, hogy az elképzeléseiknek meg nem felelő, csak a kulisszák mögött kikényszerített pártközi megállapodási követő kényszerűséggel vállalt terv egyes túl derűlátó célkitűzéseinél megjegyezzék, hogy a reményekre nem helyes úgy építeni, mint bizonyosságokra.

196 A 3 éves terv beruházási kereteinek konkretizálásakor s még inkább a végrehajtásban már világosan megmutatkozott, hogy a kormányzat a gyakorlatban nem kezeli elsőrendű fontosságú ágazatként a mezőgazdaságot. A három évre először tervezett összes beruházási összegből (6114 millió forint) 19% jutott volna a mezőgazdaságnak,

197 míg a bányászat, kohászat és az ipar 25%-ot remélhetett, nem is beszélve arról, hogy a köziedekési (24%), a posta és rádió fejlesztési (4%) összegek zöme is végső fokon az ipart erősíthette. A tervben a mezőgazdasági beruházásokat megtoldották a falut közvetetten szolgáló beruházásokkal s így összesen a beruházások 30%-át kapta volna a mezőgazdaság; e számítás azonban nem fogadható el, hiszen ilyen alapon pl. a szociális és kulturális célú fejlesztési összegek nem "falusi" címzésű nagyobbik részét az ipar fejlesztéséhez lehetett volna sorolni.

198 A terv helyesbített formája már 6185 milliós összberuházással, s ezen belül mindössze 987 milliós (13%) agrárberuházással számolt. Ismeretes, hogy a 36 hónaposra tervezett tervet végül 29 hónap alatt teljesítették, s ezalatt a beruházási összeget jelentékenyen megemelték. Az összes megvalósult beruházás tervezéskori áron számítva 8277 millió forint lett, az eredeti összeg 126%-a. A felemelt beruházásokból némileg pozitíven korrigált összeggel, 1470 millióval (17,8%) részesedett a mezőgazdaság. Az ipar részesedése (építőipar nélkül) 2870 millió (34,7%) lett.

199 A túlteljesítés oka egyrészt a tudatos alátervezés, másrészt a viszonylag jó ütemezés és a beruházások gyors befejezése volt.

200 Ha abból indulunk ki, hogy a világháború előtt a mezőgazdaság részesedése a beruházásokból 4-6% volt, akkor pozitív változást könyvelhetünk el; ha abból, hogy a 194. KU 1947 ápr. 25. 195. Uo. il). 1947. ápr. 27. ("Közös munka") 196. Uo. 1947. máj. 8. ("Egy közlemény margójára") 197. Megjegyzendő, hogy a mezőgazdasági igényekkel szemben nem egyszer a legértetienebbnek tű.iő SZDP a 6726 millióra (!) javasolt beruházásokból csak fele annyit juttatott volna a mezőgazdaságnak, mint az MKP! - A magyar népi demokrácia története 1944-1962, Bp. 1978, 99.198. Az MKP és az SZDP határozatai 388.199. Pető 1972. 215.200. Neményi István: A magyar beruházási politika 30 éve, Bp. 1975, 74,-