Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)

I. A beszolgáltatási rendszer Magyarországon 1945-1948

A párt III. kongresszusán - a stabilizációért folyó küzdelem legnehezebb időszakában - elfogadott agrárprogram szerint az elmaradott magyar mezőgazdaság nem képezhette a demokratikus rendszer mezőgazdasági alapját s ezért a népi demokrácia feladataként szabta meg a kisbirtokosok termelésének fellendítését, a kisbirtok-rendszer megszilárdítását, a termelés helyi adottságok szerinti intenzívvé tételét, a mezőgazdasági gépgyártásnak a kisbirtok szükségleteinek megfelelő átalakítását, a mezőgazdasági szakoktatás átállítását a kisbirtok-rendszer és a belterjesség szolgálatára. Mivel a termelés átállítása meghaladta egy-egy kisgazdaság erejét, a program kiemelte a szövetkezetek jelentőségét az erőforrások egyesítésében, igaz beismerve a célok és a rendelkezésre álló eszközök elégtelensége közti ellentmondást - hozzátéve: az állami támogatás eleinte nem lesz elegendő, a kisbirtokosoknak maguknak kell erejüket összefogni. Ugyanakkor az állami anyagi erő növekedésével számolva fokozódó támogatást ígért a szövetkezeteknek. A program készítői jól látták, hogy a parasztságnak olcsó hitelre van szüksége, de utaltak arra: az állam egyelőre képtelen nagyobb hitelakcióra. Egyidejűleg a program a parasztság megsegítése - és főként a kommunista párt mögé sorakoztatása - érdekében tartalmazta az iparcikkek árának csökkentését, az agárolló szűkítését, a beszerző és fogyasztási, ill. a földosztás után alakult szegényparaszti, kisparaszti földműves-szövetkezetek növekvő támogatását, indítási hitellel való ellátását. A szűkös hitellehetőségeken belül a párt tervbe vette a Nemzeti Bank-i hitelek 25%-ának a mezőgazdaság javára történő biztosítását.

187 Az ígéretekben viszonylag visszafogott kongresszusi programmal ellentétben Rákosi Mátyás (napilapban is megjelenő) kongresszusi beszéde a kisgazdaságok, főként az újgazdák erőteljes megsegítését, a szövetkezeti mozgalom hatékony támogatását, jó paraszti hitelellátást, kisparaszti kert - Magyarországot, távlati célként pedig a helyi sajátosságokat figyelembe vevő "magyar földön termett szocializmust" ígért.

188 A gyakorlatban azonban a mezőgazdaság termelő erői, termelési viszonyai lényegében megrekedtek a földreform utáni szinten. Az újjáépítésben kezdettől fogva az iparra tevődött a súlypont, a mezőgazdaság háttérbe szorult a hitelellátásban. Az inflációs periódusban csak alkalomszerű, nem jelentékeny és gyorsan romló értékű összegeket kapott, főként az újgazdák számára. A stabilizáció után, az 194ó-47-es gazdasági évben a mezőgazdaság összesen 434 millió forint közvetett és közvetlen hitelhez jutott, míg az ipar csak 1947 júliusában, egy hónap alatt 505 milliót kapott, a teljes gazdasági évben pedig 2655 milliós hitelben részesült! (Ismeretes, hogy az ipar már az infláció alatt is tetemes, ún. iparindítási hiteleket vehetett fel.) Az összes hitelből a mezőgazdaság 1946 második felében 12, 1947 első hét hónapjában 17%-ot ka187. Uo. 276.188. SZN 1946. okt. 1. - Nagy Imre kongresszusi beszédében ugyancsak belterjes mezőgazdaságot, intenzív termelést szorgalmazott s figyelmeztetett arra: a kongresszus után a párt szövetkezeti programját kell elsőként kidolgozni. O is jobb hitellelátást, a kisbirtok termelő erejének növelését kívánta, megjegyzendő azonban, hogy nála a 20 kh alatti földet birtokló összes kisbirtokos állami támogatásra számíthatott, azaz számolt a középparasztság megnyerésével is, változtatni akarva az MKP politikáján: ne legyen csak mondta - a szegényparasztság támogatója. Ugyanakkor elutasította a "parasztegységet": a "kizsákmányoló kulákkal" szemben harcot hirdetett, felszólítva a kisgazdapárt középparasztjait is, hogy ne a "kisgazdapárti kulákkokal", hanem a baloldali pártok dolgozó parasztjaival fogjanak össze. - Uo. 1946. okt. 2.