Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)

Mellékletek

2.5. Budapest, 1953. június 27. Nagy Imre beszámolója az MDP KV ülésén (részletek) Tiszteli elvtársak! Az elkövetett hibák gyökerei sokkal melyebbre nyúlnak, mint első pillantásra látszik, amiből világosan következik, mint elsődleges feladat, a hibák maradéktalan feltárása. Ez az előfeltétele a hibák sikeres kijavításának. Nyíltan meg kell mondani, hogy e tekintetben az eddig végzett munka nem kielégítő. A hibák gyors és eredményes felszámolása jórészt azon múlik, hogy Rákosi elvtárs és vele együtt az elkövetett hibákért elsősorban felelős Gerő, Révai és Farkas elvtársak, akik a párt és az ország tényleges irányítását a kezükben tartották, mennyiben járulnak hozzá a megadott szempontok alapján a hibák maradéktalan feltárásához. Meg kell mondani, hogy a feladat jórészben még előttünk áll. Rákosi elvtárs először a mai beszédében fejtette ki véleményét arról a kritikáról, amely személyét és politikai tevékenységét érte. A hibák, amelyekért Rákosi elvtárs, mint a párt vezetője, elsősorban felelős, abból fakadtak, hogy vezetésével a párt a maga belső életében, irányelveiben és gyakorlati tevékenységében, a munka számos területén letért a marxizmus-leninizmus alapjairól, megsértette azokat. Nem tartotta be a párt szervezeti elveit, a tényleges irányítás nem a párt választolt szerveinek kezében volt, hanem Rákosi elvtárs vezetésével Gerő, Farkas és Révai elvtársak ragadták magukhoz. Sőt az utóbbi időben még ez is leszűkült, és a párt, de az állam vezetése is lényegében két elvtárs, Rákosi és Gerő elvtárs kezében volt. Fontos kérdésekről nem tájékoztatták sem a titkárság, még kevésbé a Politikai Bizottság tagjait. Döntöttek és intézkedtek olyan ügyekben, amelyekhez nem volt joguk, a különböző kérdésekben a véleményt előre kialakították, amit aztán határozattá emeltettek. A párt választott szerveinek többi tagját nem tekintették magukkal egyenragúaknak, lenézték őket, gyakran gúnyt űztek belőlük, ami kedvüket szegte és passzivitásba hajtotta őket. Ily módon a választott pártszervek helyett lényegében egy klikk vezette a pártot, ami elkerülhetetlenül az elvtelenségbe és pártszerűtlenségbe torkollott és súlyos hibák forrásává lett. A területet egymás között megosztották és mindegyik a maga területének teljhatalmú vezetője lett: Rákosi elvtárs az általános politikát, Gerő elvtárs a gazdasági területet, Farkas elvtárs a honvédelmet, Révai elvtárs pedig az ideológiai frontot uralta. Az a súlyos helyzet, amelybe a párt és az ország jutott, lesújtó kritikája ennek az elvtelen és pártszerűtlen vezetésnek. A tények megcáfolhatatlan erővel bizonyítják, hogy ugyanúgy, ahogy egyik elvtárs sem tudta a párt választott vezető szerveinek kollektív támogatása nélkül a feladatát eredményesen megoldani, a párt kollektív vezetésének felcserélése pártszerűtlen klikkvezetéssel máshoz, mint hibák sorozatához, nem vezethetett. Ez a hibák fő forrása. [...] Őszintén meg kell állapítani, elvtársak, hogy a párt vezetésének hibáiból népi demokratikus állami életünkben eltértünk ezektől a Lenin tanításain nyugvó elvektől. Oda jutottunk, hogy saját államapparátusunk, helyi tanácsaink, igazságügyi,