Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)

Mellékletek

magiára és a taposókád ferlőtlenílvc nem voll, s azt állítja, hogy a vádlott nem bírt tudomással anyósa búzájának fertőzött, zsizsikes voltáról. Ez a fellebbezési panasz azért alaptalan, mert egyrészt a vádlott, mint évtizedeken keresztül gazdálkodást folytató személy, feltétlenül fel kelleti, hogy ismerje anyósa búzájában úgy a zsákba történt bemérésnél, mint a malomban a félre nem ismerhető zsizsiket, mely a tanúk vallomása szerint tömegesen volt észlelhető, de fel kellett ismerni a búza dohos szagát is. Végül vádlott rosszhiszeműségét döntően az a magatartása bizonyítja, hogy a malomból visszahozott 4 kg óbúzát nem öntötte saját új búzájára, nem tartotta meg a maga készleteként, hanem azt a többivel együtt a földmívesszövetkezetbe szállította, abban a reményben, hogy a jó búza között ez a pár kilogramm fertőzött őbúza ne saját tiszta magtárát fertőzze meg, ne az ő és családja fehér kenyerét rontsa meg, hanem az állam raktárát, azon dolgozók kenyerét, akikkel vádlott semmiféle közösséget nem vállalt. Éppen ez a magatartása bizonyítja - a védelem ellenkező álláspontjával szemben - eljárásának szándékos voltát. A Btá. 12. paragrafus 1. bek. szerint szándékosan követi el a bűntettet az, aki magatartásának következményeit kívánva vagy e következményekbe belenyugodva hajtja végre cselekményét. Nem is lehet vitás, hogy amikor a kulák osztályhelyzetű vádlott a zsizsikes búzát nem saját céljaira tartotta meg, hanem a földmívesszövetkezeibe szállította be, azért cselekedett így, mert felismerte azokat a következményeket, amikkel a zsizsikes óbúzának újbúzára való öntése jár. E következményekbe - a fertőzés elterjedésébe - belenyugodva hajtotta végre cselekményét, éspedig azért, mert a dolgozó nép érdekeivel mit sem törődött, sőt osztályhelyzetből folyóan azokkal szemben állott. Kétségtelen tehát, hogy vádlotl a társadalmi tulajdont szándékosan rongálta meg, abban szándékosan okozott súlyos kárt. A védelem azt is vitatta, hogy a kár nem merült fel. Népgazdaságunk fejlesztése szempontjából döntő jelentőségű, hogy kiváló minőségű exportbúzával rendelkezzünk, mert ennek ellenében kapjuk az 5 éves terv végrehajtásához szükséges nyersanyagokat, gépeket. Márpedig egymagában az, hogy nagymennyiségű, 170-200 q príma exportbúza e célra alkalmatlanná vált, egymagában súlyos népgazdasági kár. Teljesen téves a védelem azon érvelése, hogy miután 60 % az idei búzából az exportminőségű és ennyit semmi esetre sem exportálhatunk, így a népgazdaságot ezzel kapcsolatban nem érte kár. Bracsok János terményátvevő legfeljebb mezőberényi viszonylatban tudta megállapítani, hogy a beszállított búzából mennyi az exportminőségű, hogy országos viszonylatban hogyan áll a helyzet, azt a mezőberényi terményátvevő, de a védelem sem tudhatja. Ugyancsak nem tudhatja a védelem azt sem, hogy idei termésünkből mennyi került exportra. Az azonban bizonyos, hogy a tervszerű gazdálkodást, a rendelkezésre álló készletek terv szerinti elosztását nagymértékben veszélyezteti az, hogy a már export célra szánt búzából 170-200 q kiesik. Ez a mennyiség és minőség le lett jelentve, azzal a tervgazdálkodás számolt, tehát ennek kiesése igenis veszélyezleli népgazdaságunk célkitűzéseit. Az az érvelés, hogy a kirostálás és fertőtlenítés után a búza minősége semmiféle változást nem szenvedett, ugyancsak nem fogadható el, mert Népköztársaságunk féltő gonddal őrködik azon, hogy exportra kerülő terményeink a legkiválóbb minőségűek legyenek, s oly ter-