Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)

I. A beszolgáltatási rendszer Magyarországon 1945-1948

Mivel azonban a már kiépülő tőkekorlátozó szisztéma és a csekély készletek sokszor megakadályozták az üzemek tulajdonosait e rendelet teljesítésében, a kormányzat kénytelen volt megengedni, hogy indokolt esetben a munkaadó pénzben szolgáltathassa ki a természetbeni bér ellenértékét. Az előírt kalóriaadagok aztán a helyzet romlásával csökkentek: nehéz testi - testi - és szellemi dolgozók, illetve családtagok esetében 16.000-14.000-5.000 kalória heti normára...

69 Az MKP KV december elején így látta a közellátási helyzetet: "az újjáépítés terén elért sikerek ellenére az ország gazdasági helyzete rendkívül súlyos. Az infláció olyan méreteket öltött, hogy a kormányzat már nem tartja kézben. Nagy-Budapest, az ipari központok, valamint a bányavidékek élelmezése annyira leromlott, hogy a hiányos táplálkozás folytán a munka termelékenysége napról-napra esik. Az állam kezében nincsenek számottevő élelmiszer-készletek, s az ellátatlan lakosság élelmezése nemcsak jövő aratásig, de még a legközelebbi hetekre sincs biztosítva. Mindehhez járul a ruházatban és főként lábbeliben mutatkozó rendkívüli hiány."

70 A Közellátásügyi Minisztérium, a Gazdaságkutató Intézet és a KSH 1946. májusi, már szélesebb tapasztalati és tényalapon nyugvó számításai szerint 1945 - 46ban 1938-39-hez viszonyítva az őstermelő lakosság táplálkozásában 27, az ellátatlan lakosságéban 45%-os volt a várható hiány a népszövetségi normával összevetve. Kalóriában tehát 45, ezen belül fehérjéből 37, zsiradékból 72, szénhidrátokból 37% hiányzott. A minőségi cikkekben volt a helyzet a legnyomasztóbb. Húsból és baromfiból a szükséglet 80, tejből 68, cukorból 95%-a hiányzott.

71 A szükséglet egészét csak burgonyából lehetett kielégíteni, amiből viszonylag jó volt a termés. (Vö. I. melléklet.) Az egy főre eső élelem fogyasztás adatait a 5/a. és 5/b. táblázatok mutatják.

72 A nagy erőfeszítések és a még itt-ott létező hatósági készletek, a feketepiac (melyen, ha jelentős áldozatok árán is, de be lehetett szerezni létfontosságú cikkeket) eredményeként végül is éhínség nem ütötte fel fejét az országban, de az igen gyenge táplálkozás aláásta a háború alatt is gyengén táplált lakosság fizikai állapotát és ellenállóképességét a betegségekkel szemben. A csecsemőhalandóság az 1938. évi négyszeresére ugrott.

73 Annak ellenére történt mindez, hogy a magyar kormány kérésére a Szovjetunió 1945 tavaszán jelentős élelemiszerkölcsönt adott a csapatai részére Magyarországon zsákmányolt készletekből, s e kölcsönt 1945 nyarán megismételte.

74 69. 15. és 17/1946. GF sz. kh - MK 27., 44. 70. Az MKP és az SZDP határozatai 178.71. A magyar közellátás és a békekötés, Bp. 1946. 15.72. Megemlítendő, hogy 1946 elején a legnehezebb munkát végző földalatti bányamunkások napi élelmiszerjárandósága 2.286 kalória volt, ebből hatósági kiutalásra kaptak 2.025-öt; a nehéz testi munkások 2000 kalória járandóságából hatóságilag 1245-öt, az alapfejadagosok 714-ből 640-et (!) kaptak meg. Feljegyzés Szobek államtitkárnak 1947. ápr. 17. - UMKL- Szobek- 31. t. 73. A magyar közellátás és a békekötés. Bp. 1946. 16.74. 1945 folyamán a Szovjetunió 33.000 t kenyérgabonát, 4.500 t húst, 3.400 t cukrot, 960 t sót és 1.800 t pótkávét adott át: a kölcsön zömét az 1946. évi termésből kellett visszafizetni, ami csak kisebb részben történt meg; élelmiszerek helyett részben iparcikkeket adott a magyar kormány a Vörös Hadseregnek (vö. UMKL-GF Stab. e. XXIII/3., 2153/1946. sz. h.).