Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)

I. A beszolgáltatási rendszer Magyarországon 1945-1948

adagot kaptak). Kizárták a közellátásból azokat a 18-60 év közötti férfiakat és 18-45 év közötti nőket, akik nem végeztek a "társadalom számára hasznos" munkát.

62 A hasznos munkát nem végzőket már egyébként májusban kirekesztették a hatósági ellátásból, akkor azonban még a rendelet hatálya csak a járadékból élőkre terjedt ki, míg az utóbbi rendelkezésé már a tőkés vállalatok vezérigazgatóira, a nagykereskedőkre stb. is.

63 A közellátási kormánybiztosok házkutatási jogot kaptak, mivel a hatósági ellátásra jogosultakat is kizárták időlegesen a közellátásből, ha tartalékaik voltak: az augusztus l-ig terjedő fejadagon felüli házi készleteket is be kellett szolgáltatni.

64 1946 elején a kormányzat már kénytelen volt a legválságosabb háborús időket idéző rendelkezést hozni, félretéve az 1945 - 46-os gazdasági évre szólóan hozott beszolgáltatási előírásokat. Elrendelték, hogy a termelők, önellátók összes gabona-, liszt- és étolajfeleslegeit a helyi nemzeti bizottság és a termelési bizottság által szervezett elszámoltató bizottságok tárják fel és vegyék zár alá. Az önellátók háztartási szükségletét az aratásig fejenként havi 15 kg lisztben szabták meg, a vetési szükségletet 110 kg búza/holdban. Zárolták a malmok készleteit is. A zárolás független volt a beszolgáltatás teljesítésétől, s így a kötelességüket korábban teljesítőket - kénytelenségből - jobban sújtotta. Ugyanakkor azoktól, akik nem teljesítették a beszolgáltatást, a készleteket házi szükségletüket sem véve figyelembe vitték el. Az adott helyzetben a készletek ellenértékét a kormányzat továbbra sem tudta kiegyenlíteni: vagy készpénzben fizetett, s ez az infláció csúcspontja felé haladva immár a semmit jelentette, vagy iparcikkutalványt adott, aminek csak a jövő adhatta meg a fedezetét.

65 Az új miniszterelnök, a kisgazda Nagy Ferenc mégis kénytelen volt a parlamentben leszögezni: a mezőgazdaság ugyan minden nélkülözhetőt átadott, de további áldozatok lesznek szükségesek.

66 A Gazdaságkutató Intézet prognózisa szerint 1945 - 46-ban az egy főre jutó napi kalóriamennyiség 2.000 volt, ami a jóvátételi és hadseregellátási terhek mérséklődése esetén 2.200-ra emelkedhetett.

67 E számításokban a parasztság fogyasztását is figyelembe vették! Megjegyzendő, hogy az ENSZ a fejenkénti napi 2.000-2.200 kalória fogyasztást már veszélyesen alacsonynak minősítette, megfelelőnek a 2.700-3.200-as normát tartva! A hatósági ellátásra szorulók 1945 júliusától átlagosan és fejenként (a feketepiacon beszerzett élelmet nem számítva) csak napi 1.300 kalória körüli értéket fogyasztottak!

68 A kormányzat igyekezett a tőkéseket az üzemi dolgozók jobb ellátására szorítani: a Gazdasági Főtanács 1946 februárjában előírta, hogy a nehéz testi munkásoknak heti 19.900 kalóriát, a testi munkásoknak és szellemi dolgozóknak 17.320-at, családtagoknak 8.560-at köteles a munkaadó kiszolgáltatni természetbeni díjazásként. 62. 110900/1945. KM sz. r. - MK 200. 63. 100800/1945. KM sz. r. - MK 24. 64. 111200/1945. KM sz. r. - MK 200. 65. 15410/1946. KM sz. r. - MK 15. 66. Ngy. N 1946/375. 67. UMKL-FM Ein. - 1945/8517. 68. Vö. Berényi József: A dolgozó osztályok anyagi és szociális helyzetének alakulása 1945-1965. (in. Húsz év. tanulmányok a szocialista Magyarország történetéből. Bp. 1964. 239.-).