Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)
III. Az "új szakasztól" a forradalomig. A begyűjtési rendszer 1953 júniusától 1956 októberéig
15%-át állománycsoportonként önállóan használhatták fel. Hamarosan az is lehetővé vált (akkor ez sokat jelentett), hogy a bérmegtakarítás 10%-át a helyi vezetők béremelésre fordították. 256 Októberrel maga az OLB is megszűnt és felszámolták a PM létszámfelügyelő (nem kis részben párhuzamos munkát végző) apparátusát is, igaz, egyúttal rendelkeztek egy új, egységes létszám ellenőrző hatóság létesítéséről. 257 Ez a szervezet a PM Létszámgazdálkodási Főosztálya lett. 258 A racionalizálási törekvések mellett 1954-ben sor került - az új szakasz érdemeként - bérrendezésre is egyes addig háttérbe szorított területeken. Emelték a béreket a tanácsoknál, 259 a begyűjtési hivataloknál, 260 a gépállomásokon (ahol egyre kevesebb volt az állandó, jól képzett munkaerő, nem teljesültek a normák, gyenge volt a minőség, a gépkihasználtság) 261 ; az év során a mezőgazdaságban ugyancsak indokolt általános bérrendezés is történt. 262 6. Törekvések a begyűjtés szervezetének ésszerűsítésére Az 1949 - 52 közt kiépített, erőteljesen centralizált pártállami szervezetben a Begyűjtési Minisztérium helyzete azonos volt a többi tárcáéval: önállótlan, minden jelentősebb ügyben csupán engedelmes végrehajtó lehetett. A mindenható pártban sem érvényesült a választott testületek (pl. a KV) irányító szerepe; a tényleges vezetés néhány fős kamarilla, és bizalmas tanácsadóik szervilis serege kezében összpontosult. Az így értelmezett pártvezetéssel a Minisztertanács sem vitatkozhatott, már csak azért sem, mivel Rákosi egy személyben volt pártfőtitkár és miniszterelnök. A Minisztertanács, mint testület is háttérbe szorult, s a sztálini centralizációs modell jegyében az elnök ill. elnökség (elnök és elnökhelyettesek) kezében volt az igazi hatalom, a döntéshozatal lehetősége. Erre az 1952 decemberének végén megerősített minisztertanácsi ügyrend papíron is engedélyt adott: a Minisztertanácsot illető jogkörökben az elnökség is eljárhatott (ahogy ez a parlament ill. az Elnöki Tanács viszonylatában is megfigyelhető volt...). Ez volt a bolsevik diktatúra kedvére való. Ha egy ügyben várhatóan - a Minisztertanács plénuma vitára hajlott, akkor megkerülve a plénumot, elnökségi határozattal operáltak. Az elnökség joga volt egyébként egy minisztériumot érintő kérdésben is dönteni, pl. annak szervezetét meghatározni, ott kinevezéseket eszközölni. Az elnökségi jogokkal élhetett egy-egy elnökségi tag, pl. elnökhelyettes is. Ez azt jelentette, hogy akár az elnökséget is ki lehetett kerülni, ha a diktatúrának így volt egyszerűbb. Az elnökhelyettesek alá voltak besorolva - meghatározott rendben - a minisztériumok és központi főhatóságok. Az elnökhelyettes joga volt - az elnök256. 2112/68/1954. Mt sz. h. - Uo. 68. 360. (nov. 18.) 257. 2130/43/1954. Mt sz. h. - Uo. 43. 263. 258. 2168/52/1954. Mt sz. h. - Uo. 52. 313. (okt. 1.) 259. 2044/14/1954. Mt sz. h. - Uo. 14. 52. (máj. 16.) 260. 2033/12/1954. Mt sz. h. - Uo. 12. 37. (máj. 4.) 261. 522/8a/1954. Mt sz. h. - UMKL-Begy. M. TÜK - 0010/12. 262. 519/5/1954. Mt sz. h. - Uo. - 5/0012/22.
