Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)
III. Az "új szakasztól" a forradalomig. A begyűjtési rendszer 1953 júniusától 1956 októberéig
ség tagjaként - az alája rendelt tárca minden egyes vezetői kinevezésének előzetes jóváhagyása.63 A néhány személy korlátlan diktatúráját lehetővé tevő modell vázolása után érthető, hogy a Nagy Imre-féle új szakasz nyitányaként, már az 1953. június 27i M DP KV határozat elrendelte a pártfőtitkári ill. miniszterelnöki funkciók szélválasztását, valamint a miniszteri hatáskörök növelését. 264 Az új miniszterelnök, Nagy Imre és köre által szorgalmazott ésszerűsítési törekvésből a Minisztertanács sem maradhatott ki. A munka keretében már 1954. augusztus elején az Élelmiszeripari Minisztérium közölte észrevételeit Vas Zoltánnal (aki ekkor Nagy Imre minisztertanácsi titkárságát vezette); e szerint a Minisztertanács adott szervezete és működési rendje akadályozta a miniszteri felelősséget. Jelezték azt is, hogy a Minisztertanács sok olyan ügyben is dönt, amely nem tartozik ügykörébe, s amelyet tárca vagy megyei tanácsi szinten kellene rendezni. Kirívó példaként utaltak arra, hogy a Minisztertanács ill. elnöksége minden tárcaszintű tervmódosítást maga engedélyezett. Nagy Imre ezután személyesen intézett levelet minden miniszterhez, kérve a Minisztertanács ügykörének decentralizálására vonatkozó javaslataikat. 265 A Begyűjtési Minisztérium 1954 végén megfogalmazott javaslatai jól példázzák a Rákosi-korban kialakult centralizmust. Javasolta a tárca pl. azt, hogy a megyei begyűjtési tervszámok jóváhagyását és évközi korrekcióit adják le a Begyűjtési Minisztériumhoz; ugyanezt kérték a begyűjtés címek szerinti tervének 5%-ot el nem érő módosításainak esetében... Megemlítették - negatív példaként -, hogy egyetlen főnyi létszámemelés (országos szinten!) már minisztertanácsi engedélyhez volt kötve. Szerette volna azt is elérni a minisztérium, hogy a Minisztertanács által az adott évre már engedélyezett pótkeret felett önállóan rendelkezhessen, ne kelljen több hatósággal egyeztetnie, s végül a minisztertanácsi döntést bevárnia. Jellemző módon az is tárca-vágyként jelentkezett, hogy 500 Ft határig (!) a miniszter engedélyezhessen vásárlást a magánszektortól; és folytathatnánk a sort... 266 A Begyűjtési Minisztériumban is működött 1953 őszétől egy racionalizálási albizottság, a kormánybizottság részeként. Az albizottság 1954. január közepére készült el helyzetértékelésével. E szerint eleve problematikus volt az, hogy a begyűjtéssel hat központi szerv is foglalkozott; sok volt a párhuzamosság. A Begyűjtési Minisztérium feladata a termény-, állat-, és borbegyűjtés irányítása, szervezése ill. a begyűjtés általános, elvi irányítása volt. A begyűjtés operatív végzésében szerepet kapott az Élelemiszeripari Minisztérium (tej-, tojás-, baromfi- és zsírbegyűjtés), a Bel- és Külkereskedelmi Minisztérium (burgonya, zöldség és gyümölcs), a Könnyűipari Minisztérium (gyapjú, bőr), a tanácsok begyűjtési apparátusa és a SZÖVOSZ is, mint a felvásárlásban szerepet játszó földművesszövetkezetek koordináló, érdekképviseleti az adott korban lényegében hatósági - szerve. 267 Az adminisztráció az egész begyűjtési vonalon túlszervezett és bürokratizált volt, így a begyűjtési költségek hatalmasra duzzadtak. A Begyűjtési Minisztérium ügykörébe nehezen illeszthető felada263. Az ügyrend: UMKL-Élip. M. TÜK - 63.1./0041. 264. Szabó B. 82. 265. UMKL-Élip. M. TÜK - 63. t./00225. 266. Szobek A. levele Vas Zoltánhoz 1954. dec. 31. - Uo. Begy. M. Titk. - 37. d./l. 267. A begyűjtési költségek csökkentéséről - UMKL-Begy. M. Titk. - 19-5/1952 - 55/0034.
