Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)
III. Az "új szakasztól" a forradalomig. A begyűjtési rendszer 1953 júniusától 1956 októberéig
statisztikai tevékenységben pedig igyekeztek a KSH túlburjánzó utasítgatási gyakorlatát fékezni. 251 A belpolitika hullámveréseit szemléletesen követte az ellenőrzési rendszerrel kapcsolatos változások sora. 1950-ben minden minisztériumban ellenőrzési főosztályt állítottak fel, az alacsonyabb szintű igazgatási szerveknél, vállalatoknál pedig ellenőrzési osztályok működtek: az "éberség" hivatalai... 252 1952-ben már központi irányító szerve is volt az ellenőrzésnek, az ÁEK (Állami Ellenőrző Központ). Párhuzamosan megszüntették a szervenkénti ellenőrzési osztályokat, mondván, hogy a vezetési munka állandó része az ellenőrzés. A PM és az ÁEK ellenőrző munkája egyébként meglehetősen keveredett, a párhuzamosságok állandósultak. A tanácsoknál olyan revizorok működtek, akiket közvetlenül a PM alkalmazott és irányított. 253 1954ben megállapítást nyert, hogy az ellenőrző szervek közt nincs összhang, állandósultak az öncélú ellenőrzések, sokszor zaklatás jelleggel. Az ellenőrök zöme képzetlen (de politikailag "megbízható") volt. Az eredmény: egy-egy vezető, ha tiszta képet akart kapni egy szervről, a hivatalos vizsgálat mellett, külön, a számára megbízható vizsgálatot is végeztetett... A feltárt hibák kijavítása évekig is elhúzódott, mivel a centralizált szervezet igen lassan mozdult (akinek ugyanis ténylegesen lépnie kellett volna, be kellett hogy várja a felső utasítást). A minisztériumok és hivatalok ellenőrzési osztályait felszámolták, az ÁEK feladata pedig csak az átfogó, koncepcionális ellenőrzések lefolytatása lett. 254 1955 augusztusában viszont azt állapították meg, hogy az állami munka fegyelmezetlen, ezért az ellenőrzés fokozandó. Az ÁEK - mint kormányhivatal - szervek közti alkotmányos súlya - úgymond - nem fejezte ki fontosságát, s ez gyengítette "a jobboldali elhajlás elleni harc erejét". A neosztálinizmus magyar miniszterelnöke elborzadva emlékeztetett arra, hogy Nagy Imréék az ÁEK felszámolását is megkísérelték... Nos, válaszul most az ÁEK-ből ÁMEM (Állami Ellenőrzés Minisztériuma) lett, melynek munkatársai állandóan ott ültek a tárcák kollégiumi ülésein, büntető- és fegyelmi jogkörük volt, igaz, elbocsájtást csak az illetékes miniszter meghallgatásával (!) foganatosíthattak. 255 Az 1954-es változások a létszám- és bérgazdálkodást is érintették, ha nem is döntő mértékben. Az Országos Létszám Bizottság 1951-től a költségvetési szervek, 1953-tól pedig már a vállalatok alkalmazotti létszámával is foglalkozott. Az OLB szervenként határozta meg az egyes munkakörökben alkalmazható létszámot, átlagbért s a változtatásokat is csak ő engedélyezhette! Az OLB munkáját a PM alá rendelt megyei létszámfelügyelőségek segítették, ill. egyben jelentősen korlátozták a vezetők önállóságának csekély maradékát is. A Minisztertanács ezt túlcentralizáltnak találta, így 1954 októberével megszűnt a vállalati státusz-rendszer, s a Minisztertanács a továbbiakban csak tárcánként írta elő, ill. hagyta jóvá az alkalmazotti létszámot. A típusszervezetek és létszámnormák (!?) kidolgozása már tárcafeladat lett. Akkor "liberálisnak" tűnő intézkedéssel a szervek, vállalatok vezetői a létszámmegtakarítások 251. 2092/33/1954. Mt sz. h. - Uo. 33. 252. 187/11/1950. NTsz. h. - NT HT 1950. 133. (márc. 16.) 253. 2002/1/1952. Mt sz. h. - Mt HT 1. 3. (jan. 2.) 254. 2100/34/1954. Mt sz. h. - HT 34. 153. 255. 2178/1955. Mt sz. h. - Uo. 50. (aug. 16.)
