Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)

III. Az "új szakasztól" a forradalomig. A begyűjtési rendszer 1953 júniusától 1956 októberéig

is állandóan nyomasztó aggodalom légkörén belül. Nem véletlen az sem, hogy a Minisztertanács szigorú fegyelmiket helyezett kilátásba hivatalnokok munkás állományba bújtatása esetén.

243 1955 novemberében az MDP KV foglalkozott az ipari termelés és a műszaki színvonal helyzetével. Megállapították, hogy igen sok a hiba az irányításban, túlteng a bürokratizmus, a felsőbb szervek gyámkodása túlzott, a személyi felelősség ennek következtében elvész. Azaz: nem sok változás volt 1955-ben sem.

244 1956 júniusában a Minisztertanács újfent konstatálhatta: az egyszerűsítés, az államigazgatás javítása nem sikerül. Tovább él a túlzott centralizáció, a sok párhuzamos szervezet és ügykör, a rengeteg felesleges kiadás. A lakosság kimarad a döntésekből, a tanácsok önállósága, szerepe csekély. A vállalati vezetők - áll a határozatban - jogköre kevés, így önállóság nélkül kezdeményezni nem tudnak, felelősségérzetük pedig ki sem alakulhat. Megint felállították a tárcákat racionalizáló bizottságot és a tervezési, beruházási, anyaggazdálkodási stb. racionalizálási bizottságok sorát, mint 1954-ben is. Tervbe vették megbeszélések lefolytatását az érintett kollektívákkal is.

245 A viták azonban hamarosan már az utcán folytak, spontán módon. A reformálhatatlan rendszer bukása következett. (Hogy aztán idegen erővel, mesterségesen újraélesztették, az más tragikus - kérdés.) Az 1954 elején induló racionalizálási kampány természetesen a tervezés területét kiemelten vette célba. A vonatkozó minisztertanácsi határozat a szokásos tiszteletkörökkel kezdte: a tervezés módszerei elvileg helyesek, hiszen megfelelnek a Szovjetunió gyakorlatának. Ám - kezdtek a bajok felsorolásához - túl részletes a tervkészítés és olyan területekre is kiterjed, ahol inkább csak a befolyásolás lenne indokolt, mint pl. a mezőgazdaságban, a kistermelők esetében. A tervezők - folytatódik az elemzés - lényegtelen tevékenységeket is a népgazdasági tervben rögzítettek, számszerűsítettek. Az OT tárcák feletti hatósággá nőtt, sértve a Minisztertanács jogköreit is. Ugyanakkor alapos távlati terv nem készült. Az OT túlburjánzó ügykörei miatt tanácsi, vállalati önállóságról beszélni sem lehetett. A Minisztertanács így a tervezésnél a következő irányelveket ajánlotta: az OT jogkörét szűkíteni kell, csökkentendők a keretszámok, elegendő lesz csak a fő irányokat előírni, viszont növelni szükséges a végrehajtó szervek jogkörét. Le kell építeni az utasítások, adatszolgáltatások számát. A Minisztertanács azt is kifogásolta, hogy a tanácsok 1954-ben egyenként 1.700 előirányzatot kaptak, miközben a jogosítványok és az eszközök zöme nem állt rendelkezésükre. Azt is ekkor kellett előírni, hogy a tanácsok terveik készítésekor legyenek képviselve az OT-nál. A mezőgazdasággal kapcsolatban azt állapították meg, hogy a gazdasági év és az éves népgazdasági terv nem állt összhangban; így pl. az őszi munkálatoknál még nem volt ismeretes a következő évi tervelőírás... A tervezők a magánszektort is tervkötelezetté tették. A mezőgazdaságban 1954-ben 5.900 tervszám volt érvényben. Határozatba ment a népgazdasági terv nyárra történő elkészítése, a 243. 3044/1955. Mt sz. h. - Uo. 48. A Szabad Nép is megállapította: az érdemi változások elmaradtak, s főként csak létszámcsökkentéssel foglalkozott az apparátus, de azzal sem eléggé. - "Az államapparátus és a vállalati ügyvitel egyszerűsítéséről" - SzN 1955. ápr. 28. 244. SzN 1955. nov. 13. 245. 1046/1956. Mt sz. h. - MK 49. 283. (jún. 3.)