Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)

III. Az "új szakasztól" a forradalomig. A begyűjtési rendszer 1953 júniusától 1956 októberéig

lalatok közötti számtalan párhuzamosságot, és csökkenteni a központi anyaggazdálkodás körébe vont cikkek számát. A tanácsok területén észrevételezte, hogy a tárcák tanácsi osztályai nem irányították kellőképpen a tanácsok megfelelő részlegeit, s így a kettős irányítás helyett a tanácsok sokszor irányítás nélkül maradtak, azaz se a tanács, se a tárca nem adott megfelelő instrukciókat. Ugyanakkor a tárcák nem egy esetben közvetlenül irányításuk alatti, ún. dekoncentrált szerveket hoztak létre, párhuzamosan a tanácsi osztályokkal, mivel nem bíztak a tanácsokban... Állást foglalt az "irányelvek" a tanácsi osztályok megerősítése, jogkörük növelése mellett. Jellemző, hogy külön kellett arról rendelkezni, hogy a felsőbb szervek ne nyúljanak át a közvetlen irányító szerveken, azaz ne irányítsanak közvetlenül alsófokú szerveket.

239 A Minisztertanács határozatot hozott az önköltség csökkentéséről,

240 majd az államigazgatási és vállalat-igazgatási apparátusok egyszerűsítéséről is. Elrendelték ismételten - a szervezeti egyszerűsítést, a vezetés közelebb vitelét a végrehajtáshoz. A Minisztertanács jelezte, hogy a Racionalizálási Kormánybizottság és a szakbizottságok kidolgozták előterjesztéseiket. 15%-os igazgatási létszámapasztást határoztak el, ami 90 ezer embert érintett! (Egyben bevallották, hogy egyes bizottságok munkája nem volt összehangolva, azaz a racionalizálási bizottságok nem működtek ésszerűen..., s így párhuzamosságok és ellentmondások gátolták a célszerű végrehajtást.) Az elbocsájtások így nem történtek mindig a ráció szerint, amit a Minisztertanács politikailag károsnak minősített. A létszámleépítések egészét 1955 áprilisáig rendelték végrehajtani. A leépítés nem irányulhatott munkáskáderek ellen; erre "éberen" kellett ügyelni. Az utóbbi utasításban eleve benne volt az igazságtalanság és a célszerűtlenség lehetősége. Csak "általában" kellett a legjobb munkaerőket megtartani... Tehát, ha a politika úgy kívánta, el lehetett ettől térni, s el is tértek sokszor, mégpedig a köz egyértelmű kárára. Az elbocsájtott hivatalnokokat kevéssé nyugtatta meg az, hogy elősegítették fizikai munkakörbe történő elhelyezkedésüket. így pl. a szénbányászatban ekkor intenzív toborzást bonyolítottak le. A végrehajtás ellenőrzését - pl. a hivatalnokok névleges fizikai állományba sorolásának kiszűrését - az Állami Ellenőrző Központ feladatává tették. A leépítések az előző években leginkább felduzzasztott ágazatokat, így a kohó- és gépipart érintették legerőteljesebben (ami egyben megfelelt az új kormánypolitikának is); onnan 18 ezer embert kívántak elküldeni, az építésügy területéről 12 ezret stb. A mezőgazdasági területekről elküldeni tervezett 10 ezer szakember-hivatalnok javát az állami gazdaságok és a téesz-ek erősítésére kívánták átcsoportosítani, kiszűrve onnan a sok gyenge kádert.

241 A nagy racionalizálási hadjárat végül is kevés érdemi eredményt hozott. A célkitűzések lényege nem valósult meg. A problémák 1955 márciusában ugyanazok voltak, mint 1954 januárjában.

242 Sok volt a formális intézkedés, és alapvető hiba volt az, hogy szinte csak létszámcsökkentéssel foglalkoztak. Erre egyszerűsödött le az államigazgatás racionalizálása. A szervezet és a működés rendje nem sokat javult, viszont hivatalnokok és szakemberek egy éven át állandó félelemben éltek, az amúgy 239. 2025/10/1954. Mt sz. h. - HT 10. 27. (ápr. 16.) 240. 526/1/1954. Mt sz. h. - UMKL-Begy. M. TÜK - 7/0012/131. 241. 535/5/1954. Mt sz. h. - Uo. - 5/0012/209. 242. Ld. 3026/1955. Mt sz. h. - Uo. - 8/0010/24.