Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)
III. Az "új szakasztól" a forradalomig. A begyűjtési rendszer 1953 júniusától 1956 októberéig
lítsük meg, hogy a megyei tanácsoknál 1950-ben, az induláskor összesen 7.527 fő volt állásban. (A titkárságokon 30 fő volt az átlag, a pénzügyi osztályokon 60, a mezőgazdasági osztályokon pedig 70 stb.) Egy-egy megyei tanácsnál hozzávetőlegesen 350 ember működölt 233 ; a fele is sok lett volna... Sokat mond az az adatsor is, mely szerint 1935-ben egy-egy nagybirtokon egy alkalmazottra 341 kh jutott, 1953-ban pedig egy-egy állami gazdaságban mindössze 83 (1948-ban még 186). 234 így lehetetlenné vált a gazdaságos működés. A kormányzat időnként megpróbált ellene szegülni az igazgatási apparátus további duzzadásának, de nem sok eredménnyel. így pl. 1950-ben megszigorították a központi létszámnyilvántartást, ami a Pénzügyminisztérium feladata lett; az egyes tárcák személyzeti osztályai minden változást kötelesek voltak jelenteni. Új bért pénzügyminisztériumi láttamozás nélkül tilos volt kifizetni. 235 A létszámmegtakarítás ügye is napirenden volt: a tárcák elvileg létszámtervek és takarékossági tervek szerint tevékenykedtek. Létszámemelést - még saját megtakarítás terhére is - pénzügyminiszteri vélemény után a Népgazdasági Tanács hagyhatott csak jóvá. 236 A túlszabályozás sem vezethetett eredményre, a rendszer alapvető lényegében volt a hiba. Az imént elmondottak után természetes, hogy a kormányzat az "új szakasz" jegyében nem kerülhette ki az államigazgatás problematikáját. A PB 1953 decemberében megállapította, hogy túlzott a centralizáció, sok a részletekbe menő utasítás, túlméretezett az egyes szervek adatszolgáltatási kötelezettsége, indokolatlanul magas az irányító szervek létszáma, túlteng a bürokratizmus és a funkcionalizmus ill. elfogadhatatlanul sok a szervezeti párhuzamosság. 237 1954 januárjának közepén kormánybizottságot állítottak fel az államapparátus racionalizálására. A bizottság kiemelt feladata lett a tervezési rendszer, az anyaggazdálkodás, a pénzügyigazgatás, a beruházások előkészítése és bonyolítása, a létszámgazdálkodás és az ellenőrzési rendszer áttekintése, majd javaslattétel a Minisztertanácshoz. Albizottságokat rendeltek ki az egyes népgazdasági ágazatok racionalizálásának előkészítésére is. 238 1954 áprilisának közepére elkészültek a racionalizálási irányelvek. Célként határozták meg azt, hogy közelebb kell kerülni a dolgozókhoz, azaz ügyköröket kell decentralizálni azért, hogy az eszközök és jogosítványok ott legyenek, ahol a feladatok jelentkeznek. Az "irányelvek" a kislétszámú, de színvonalasabb államapparátust, a funkcionalizmus és az öncélú bürokratizmus kiküszöbölését szorgalmazta. A tervezésnél állást foglalt a párhuzamos tervezés ellen (egyszerre tervezett akkor ugyanis az OT, a tárca és a megyei tanács stb.), az OT, a tárcák, ill. vállalatok tervezési szerepének tisztázása és a jóváhagyandó tervszámok és mutatók körének szűkítése, azaz az utasítások számának mérséklése mellett. Az "irányelvek" az anyaggazdálkodás körében fel kívánta számolni a gazdaságirányító tárcák ellátási és értékesítési részlegei, ill. a nagykereskedelmi vál233. Előterjesztés a Népgazdasági Tanácshoz 1950. máj. 26. - UMKL-FM TÜK - 8. d. - 6281-11/1950. 234. Adatok és adalékok... 231. 235. 57/4/1950. NTsz. h. - NT HT 1950. 30. Tárcán belüli "költségvetési alcímek" közti átcsoportosítást is csak a pénzügyminiszter hozzájárulásával hajthattak végre. 236. 120/8/1950. NTsz. h. - UMKL-FM TÜK - 4. d. (márc. 3.) 237. Szabó B. 142. 238. 519/26/1954. Mt. sz. h. - UMKL-Begy. M. TÜK - 5/0012/14.
