Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)

I. A beszolgáltatási rendszer Magyarországon 1945-1948

jótéteményeire, indítványozta, hogy "ha a föld azé, aki megműveli, akkor attól, aki nem műveli meg, a föld elvehető legyen... helyi (falusi) bizottságok állítandók fel, és a renitensek katonai módra rendelendők ki a földekre ... Aki a beszolgáltatásnak nem tesz eleget, attól a föld ugyancsak elvehető. Az újbirtokosok birtokainak telekkönyvi átírása függővé teendő attól, hogy milyen mértékben munkálja meg a földjét és tesz eleget beszolgáltatási kötelezettségének". Az SZDP vezetése megmagyarázható türelmetlenségében itt elfelejtkezni látszott a termelők alig legküzdhető nehézségeiről, a vetőmaghiánytól az igaerőhiányig, s az önhibán kívül "mulasztókkal" sem tett kivételt. Az sem szolgálhatott a gazdák megnyugtatására, hogy a beszolgáltatásra kerülő cikkek ellenértékét az SZDP nem a romló pénzben, hanem iparcikkekben - ennek hiányában iparcikk-utalványban - kívánta kiegyenlíteni.

57 Iparcikkekben ugyanis még az élelmiszereknél is súlyosabb volt a hiány. A szociáldemokrata iparügyi miniszter ugyan jelezte, hogy jelentős mennyiségű iparcikket gyűjtöttek össze a falu számára,

58 ám ez csak a szükségletek töredékes kiegyenlítésére volt elegendő, s ez a kevés is késve vagy egyáltalán nem jutott rendeltetési helyére a közlekedés állapota miatt. Decemberben az MKP is - félve az Ínségtől - "szükség esetén" élelemrekvirálást követelt.

59 A parasztpárti Kovács Imre ugyanakkor - szorgalmazva a szigorúan kötött gazdálkodást - felhívta a figyelmet arra, hogy csak a felesleget önként át nem adó paraszttal szemben alkalmazzanak szankciót; a rekvirálástól óva intett, utalva a munkásság és a parasztság közti kölcsönös bizalom fontosságára.

60 Ha a munkásság, a városi lakosság és a munkáspártok türelmetlensége fokozódott, úgy megállapíthatjuk, hogy a parasztság türelmetlenségének jelei is mutatkoztak. Az adott és vázolt állapotok közepette jogos türelmetlenség feszült itt ugyancsak jogos indulatoknak. Csak példaként említem meg a kisgazdapárt Csanád megyei szervezetének a Földmívelésügyi Minisztériumhoz intézett beadványát, melyben aggályosnak ítélte a gabona, főként a búza rendeletileg előírt mennyiségének igénybevételét, utalva arra, hogy ez normális termés esetén nem lenne túl sok, ám az igen alacsony termésátlagok mellett oly jelentős tehernek minősül, hogy a rendelet végrehajtása esetén sok termelőnek se kenyere, se vetőmagja nem lesz elegendő. Erélyes hangon utasította vissza Rákosi Mátyásnak a Vas- és Fémmunkások Szövetsége közgyűlésén mondott szavait, miszerint "ha a munkás fegyelmezett, akkor megkövetelheti a paraszttól az utolsó szem gabonát is", mondván, hogy azzal a gabonával rendelkezzék, amit megtermel ... Elismerve az ipari termelés fontosságát, hivatkoztak arra, hogy az év eleje óta a gyárak érdekére utalva vitték el a parasztság terményeit igen alacsony áron, míg a falu iparcikkhez nem, vagy csak irreálisan magas áron jutott.

61 A Közellátásügyi Minisztérium 1945 végétől sorra hozta a kétségbeesés sugallta rendeleteket: december elején a kenyér alapfejadagot 15 dkg-ra csökkentették (a nehéz testi munkások 25, a testi munkások 15, az irodai dolgozók és gyerekek 5 dkg pót57. Uo. 166.58. Uo. 152.59. Uo. 177.60. Ngy. N 1945. dec. 5. (158.) 61. UMKL-FM Term. Főo. - 1945/131753.