Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)
III. Az "új szakasztól" a forradalomig. A begyűjtési rendszer 1953 júniusától 1956 októberéig
áttörés jellegű elvi gazdaságpolitikai változtatásokhoz a határozott szándék megvolt, ám a gyakorlati érvényesítéshez szükséges politikai erő hiányzott: erős eszközök voltak a visszahúzó erők kezén. Aligha a véletlen műve, hogy 1954. április közepén a Minisztertanács az említett decemberi határozat végrehajtásának ellenőrzése kapcsán kénytelen volt leszögezni: a végrehajtásnak ki kell terjednie a feltételek biztosítására is...! Az Állami Ellenőrzési Központ feladatává tették pl. a mezőgazdaság számára nélkülözhetetlen gépek és anyagok leszállításának kontrollját és általában a decemberi határozat gyakorlatban való érvényesülésének folyamatos ellenőrzését. 16 Valamivel korábban a Minisztertanács azt is megállapította, hogy az ipari miniszterek nem tettek meg mindent az új kormányprogram végrehajtására, nem valósult meg a tervezett átcsoportosítások sora, ami "a kormányprogrammal szemben meg nem értést, annak gyakorlati végrehajtása során ellenállást tanúsít". A Minisztertanács kemény szavakkal írta elő a lakosság, különösen a parasztság által keresett cikkek termelésének azonnali fokozását. 17 Nagy Imre jelentést kért tárcánként: kik azok, akik ellenállnak... Jegyezzük itt meg: már 1953 októberében regisztrálta a Minisztertanács, hogy a beruházások átcsoportosításánál ellenállás mutatkozik egyes tárcák vezetői részéről. Nagy Imre akkor szigorú és nyilvános felelősségrevonást ígért beosztásra és rangra való tekintet nélkül. Amint az előbbi határozat jelzi, sok foganatja nem lett a dörgedelemnek. 18 1954 decemberében a Politikai Bizottság elé került, azaz ismét a legfelső vezetés tárgyalta a mezőgazdaság fejlesztésének további feladatait. A terjedelmes előterjesztés - Hegedűs András terjesztette be - szerint az 1953. decemberi határozat végrehajtása "nagyobb részben még előttünk álló feladat", ha mutatkoznak is kezdeti eredmények, így 1954-ben már jóval kevesebb volt a műveletlen föld, megszűnt a menekülés a földtől és javult az agártermclés biztonsága. A parasztság - olvasható az előterjesztésben - jóval többet fektet be, több eszközt-anyagot vásárol és ismét hozzáfogott a szőlő- és gyümölcsfa telepítésekhez. Nőtt a sertésállomány is, viszont nem javult a marhatartás és a tejtermelés se számszerűen, se minőségben (igaz, ebben az ágazatban egyetlen év alatt nem is lehetett döntő változást remélni). Jelezte viszont a mezőgazdaság-fejlesztési program végrehajtási nehézségeit az, hogy az ipar csak részben teljesítette kisgép- és anyagszállítási kötelezettségeit, s így a korábban keletkezett nagy hiányok pótlása sem történhetett meg. Az ipari szerkezet-átalakítás, profilváltás lassúbb volt a tervezettnél: egyfelől eleve lehetetlen volt hónapok alatt érdemben változtatni egy végletesen hibás, torz, hadiipari jellegű struktúrán, másfelől a döntő posztok zömét birtokló sztálinisták inkább követték Rákosi itt-ott elszórt, rejtett utasításait, mint Nagy Imréék esetenként jogszabályként is megjelenített akaratát. A tervezet a szövetkezetek munkájában is regisztrált előrelépést 1954-ben, de azt is megállapította, hogy sok szövetkezetben igen gyenge a fegyelem, nem fejlesztik a közös gazdaságot, s így a szövetkezet nem jelent példát a parasztság számára. Leszögezte a tervezet, hogy a fejlődés útja a szövetkezet, de első feladatként a 16. 524/4/1954. Mt sz. h. (ápr. 12.) - UMKL-Begy. M TÜK - 5/0012/95. 17. 523/1/1954. Mt sz. h. - Uo. 5. 18. 512/5/1953. Mt sz. h. - Uo. 3/0041/205.
