Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)

III. Az "új szakasztól" a forradalomig. A begyűjtési rendszer 1953 júniusától 1956 októberéig

meglévő szövetkezetek támogatását jelölte meg; a szervezésnél pedig egyértelmű hangsúlyt tett az önkéntességre és fokozatosságra. Az utóbbit szolgálta az alacsonyabb rendű, a beszerzést és értékesítést szervező, de a termelést nem kollektivizáló szövetkezeti formák ajánlása. Figyelemre méltó - bár meg nem valósult - javaslat volt az, hogy a szövetkezetek összes adó- és beszolgáltatási hátralékát 25 év alatt visszafizetendő, hosszúlejáratú hitellé kellene átminősíteni. A tárgyalt tervezet szövetkezetpolitikai fejezetét 1955 januárjában a beterjesztő Hegedűs András új szöveggel cserélte ki; ez a szöveg biztos jele volt a sztálinista erők mozgolódásának, beavatkozásának. Az új variáns ugyanis elő kívánta írni, hogy 1955ben 40 - 50 ezer kh-al növekedjék a téesz-ek területe, mégpedig megyékre bontott, előzetes ütemezés szerint... Nem szabad megengedni - áll a szövegben -, hogy az osztályellenség a szövetkezetek "mai" gyengeségét kihasználva éket verjen a szövetkezeti és az egyéni parasztság közé. El kell szigetelni a kulákokat, figyelemmel kell kísérni "a földjüktől teljesen vagy részben megvált, dolgozó paraszttá vedlett kulákok tevékenységét is." Éberen kell ügyelni arra, hogy kulákok és más osztályidegen elemek a termelőszövetkezetekbe ne furakodhassanak be... Ismét felhangzott tehát a paraszti füleknek országszerte oly kellemetlen, visszataszító nóta. Közelgett 1955 márciusa... A szövetkezetek számára a feléledt voluntarizmus teljesíthetetlen, vágyálom-szintű termelési előírásokat rögzített a szövegvariánsban (pl. a szövetkezetek termésátlagai 20%-kal haladják meg az egyéni gazdák átlagát stb.). A szövegvariáns ugyanakkor egy jelentős szövetkezetpolitikai kezdeményezést is tartalmazott (ebből sem lett semmi, hiszen közeledett a balos fordulat): a szövetkezetek részére megengedte volna az élelmiszeripari feldolgozást, sőt az értékesítést is (mindezektől ugyanis addig a szövetkezetek el voltak zárva). A beszolgáltatás terén a tervezet egyetértett a terhek mintegy 30%-os csökkentésével (erről még lesz szó), a kedvezmények növelésével, a szerződéses és valóban szabad értékesítés lehetőségének biztosításával, azaz a paraszti érdekeltség növelésével. Összességében kiemelhetjük: az 1954. decemberi PB előterjesztés (1955. január 3-i változatával együtt) hű tükre volt a demokratikus-liberális-szocialista törekvések és a dogmatikusok közti küzdelemnek: deklarálta a vezetés egy részének mezőgazdaságot rehabilitálni akaró gazdaságpolitikai törekvéseit, de jelezte a már nem egyeduralkodó, de még igen erős sztálinizmus harckészségét.

19 A harc nemcsak az agrárkérdésben, hanem más hadszíntereken is hevesen folyt. 1954 áprilisában választások voltak kb. 20 ezer pártszervezetben, s ezek során a régi, sztálinista vezetők közel 50%-a kimaradt, jelezve a párttagságon belüli erőviszonyokat.

20 Májusban elkészült és a III. pártkongresszuson elfogadásra került az MDP új szervezeti szabályzata, amely súlyt fektetett a kollektív vezetésre (a testületi, választott szervek jogkörének erősítésére), a párton belüli demokráciára.

21 A kongresszust egyébként kemény összecsapások előzték meg. Nagy Imre még márciusban kísérletet tett a népfront felélesztésére, jelentősségének növelésére; még a 19. Az előterjesztés: Uo. -Élip. M TÜK - 63. t. 20. Szabó B. 169. 21. SzN 1954. máj. 30.