Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)
III. Az "új szakasztól" a forradalomig. A begyűjtési rendszer 1953 júniusától 1956 októberéig
túlkapásokért, a kulákok likvidálásáért és a középparasztok termelőkedvének elpusztításáért is. (A beszéd részleteit a mellékletben közöljük. 6 ) A KV határozat nem jelent meg a sajtóban, így az új vonalról a közvélemény csak a július 5-én megválasztott új miniszterelnök, Nagy Imre országgyűlési alighanem Moszkvában "lektorált" - beszédéből értesült, amely már nem tartalmazhatta pl. a Rákosiékat illető kemény bírálatot! (Nem csak a kinevezés, hanem a pártfőtitkári és miniszterelnöki funkciók szétválasztása is a változás határozott jele volt, korábban mindkettőt Rákosi töltötte be.) Megjegyzendő: a KV határozat szövegét még a pártapparátus sem kapta meg; az apparátus munkatársai csak augusztus végén kaptak kézhez egy meglehetősen kilúgozott kivonatot. A pártapparátust végig Rákosi tartotta kézben, még 1954 folyamán is. Nagy Imre helyzete lényegében tragikus volt: erősen függött Moszkvától, az oltani politikai széljárástól, amely csak átmenetileg volt számára kedvező. Rákosiék végül is édesebb gyermekei voltak a Kremlnek, ha taktikai okokból rövid időre sarokba is állították őket... 7 Aligha véletlen, hogy az új vonalat hivatalosan is összekötötték Nagy Imre személyével. Említettük már korábbi vitáját Rákosiékkal. Most csak arra utalunk, hogy már 1949 márciusában, a KV-hez írt levelében óvta a vezetést a túl gyors kollektivizálástól, az önkéntesség megsértésétől. Akkor is úgy látta: a kisparaszti termeléssel szembeni türelem nem akadálya a szocialista irányú fejlődésnek. A vezetés akkor felszólította, hogy fejtse ki nézeteit bővebben, amit meg is tett: az adott helyzetben egyelőre inkább csak kiegészítő szerepet szánt a szövetkezeteknek, és támogatta volna a kis- és középparaszti gazdaságokat. Rákosiék akkor gyorsan vissza is hívták a Politikai Bizottságból s elmarasztalták, mint jobboldali opportunistát. Az önkritikára szorított Nagy Imrét aztán visszavették a vezetésbe, de penitenciaként kinevezték begyűjtési miniszterré. Ennél nagyobb büntetést valóban nem is kaphatott volna... 8 Nagy Imre tehát 1953. július 4-én az országgyűlésen meghirdette az "új szakaszt". Mindenekelőtt leszögezte, hogy a népszuverenitásnak érvényesülnie kell, azaz növelni szükséges a parlament korábban formálissá alacsonyított szerepét. Az országgyűlés által kinevezett minisztertanács pedig - mondta - élni kíván a felelősséggel és jogokkal. Ez nyílt hadüzenet volt az addig mindenható pártvezetés címére a demokratizmus jegyében. Egy ország olvasta másnap megdöbbenve és egyre növekvő örömmel az új miniszterelnök szavait: módosítani kell az ötéves tervet, visszafogni az iparosítást, felszámolni az autarchiára törekvést, növelni a közszükségleti cikkek termelését és a mezőgazdasági beruházásokat. Véget kell vetni a túlzott téesz-szervezésnek, ami se politikailag, se gazdaságilag nem volt megalapozva. A mezőgazdasági termelés - szögezte le Nagy Imre - ma az egyéni gazdákon múlik, akiket súlyosan megsértettek gazdasági érdekeikben is, igazságérzetükben is. A téesz-fejlesztést tehát vissza kell fogni, amely gazda akar, léphessen ki a szövetkezetből, sőt a kormány engedni fogja egyes szövetkezetek felosztását is, ha a tagok zöme úgy kívánja! Ugyanakkor kilátásba helyezte a szövetkezetek térnyerését is, hiszen - mondta - a 6. A beszéd: Tóbiás 1989. 17.7. Vö. Zádor István: Nagy Imre és az új szakasz. - In: Tóbiás 1989. 72.8. Vö. Szabó B. 45.-
