Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)

I. A beszolgáltatási rendszer Magyarországon 1945-1948

tálában, szerdán borjúhúst bármilyen formában tilos volt árulni.

12 A kenyérfogyasztás csökkentése érdekében 1941-ben hónapokon át tilos volt friss (24 órán belül készült) kenyeret árusítani. Jegyre volt kapható a cukor, a tej és több más élelmiszer is. Tejből elsősorban a terhes anyák, gyermekek, betegek és öregek szükségletét elégítették ki.

13 Hiába volt az intézkedések sora: ahogy elmaradt a termelés növekedése, úgy a közellátást sem sikerült megfelelően biztosítani. 1942-re bekövetkezett a közellátási mélypont. Ebben nagy szerepet játszott Németország egyre gátlástalanabb élelmiszerkövetelése: 1941-42-ben búzából a magyar kormány már a szűkre szabott fejadagon túli felesleg 50%-át, a teljes olajosmagfelesleget és a kukoricafelesleg 80%-át biztosította német exportra. Ezt követően a német követelések fokozódtak, s már a magyarországi fejadagok csökkentését szorgalmazták. 1942-ben Magyarországon alacsonyabb fejadagok voltak érvényben, mint Németországban! A helyzet súlyát akkor érzékelhetjük, ha tudjuk, hogy a magyarság a két világháború között is (az ún. békeévekben) zsiradékszükségletének 60, tejszükségletének 40, zöldségszükségletének 65%-át fogyasztotta. A népszövetségi norma szerint Magyarország lakosságának évi tápanyagszükséglete 11.960 milliárd kalória volt, amivel szemben az 1938-39 évi tényleges fogyasztás csak 9.194 milliárd kalóriát ért el.

14 1942-ig tehát a kormányzat a termelők házi és gazdasági - bár szűkösen megszabott - szükségletét vette alapul és csak az ezen felüli többlet beadását írta elő. A fokozódó közellátási és exportnehézségek miatt aztán az illetékesek már nem elégedtek meg az időjárástól, termelési kedvtől - színvonaltól - függő feleslegekkel, hanem viszonylag állandó mennyiségű, tervezhető központi készletekkel kívántak rendelkezni, így Jurcsek Béla, a közellátási ügyek vitelével is megbízott földmívelésügyi miniszter vezetésével léptették életbe az új beszolgáltatási rendszert, amely az egyes birtokok szántóterülete szerint, a kataszteri tiszta jövedelem minden aranykoronája után 10 kg kenyérgabona (de 1 kh után maximum 200 kg) beszolgáltatását írta elő.

15 1943-ban már a szántóföldi aranykoronánkénti 10 búzaegység mellett további 40 búzaegységet (azaz 40 kg kenyérgabonának megfelelő terményt) kellett beadni. Az 50 egységből 10-et kenyérgabonában, 10-et zsiradékban, 30-at választás szerinti terménnyel lehetett kiegyenlíteni.

16 100 aranykorona érték alatti szántóföldi birtok esetén szociális kedvezményként 10-100 búzaegység beszolgáltatásától tekintettek el gyermekenként. A katonai szolgálatot teljesítők után fejenként és havonta 10 búzaegységgel és évente további 300 egységgel csökkent a kötelezettség. A termény 25%-át elpusztító elemi kár esetén 50%-kal, 50%-os kár esetén 75%-kal, 75%-os kár esetén 100%-kal csökkent a beszolgáltatás. Többletbeszolgáltatásért 1/3-os felárat fizettek, míg a nem teljesített kötelezettséget 3-8 szoros értékben hajtották be.

17 12. 4630/1941. ME sz. r. - RT 1828. 13. 106100/192. KM sz. r. - RT 1407. 14. A magyar közellátás és a békekötés. Bp. 1946. 6.15. 6000/1942. ME sz. r. - RT 2760.; 112060/1942. KM sz. r. - RT 3471. 16. 100800/1943. KM sz.r. - RT 1113. A rendelet átszámítási táblázatot is tartalmazott. E szerint pl. 1 kg élősertés 3-6 , 1 kg vaj 20, 1 kg rizs 3, 1 kg vágómarha 3 búzaegységet ért. 17. 102800/1943. KM sz. r.- RT 1128.