Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)

I. A beszolgáltatási rendszer Magyarországon 1945-1948

A hatósági átvételi árak növekedtek ugyan, de korántsem tartoltak lépést az egyre erősbödő inflációval, miközben az agrárolló - mint ahogy már említettük egyre szélesebbre nyílt. A terhek fokozódásának még nem volt vége: tovább fokozódott az agrárjövedelmek elvonása. Már 1943-ban is, de főként 1944-ben szó sem lehetett a mezőgazdaságban bővített újratermelésről: beszolgáltatást követeltek a rétek (80-240 búzaegységet holdanként, a rét minőségétől függően) és a legelők (30-110 búzaegységet húsban, a legelő minősége szerint) után is.

18 A Jurcsek-rendszer látszólag azonosan terhelte a gazdálkodókat, közelebbről nézve azonban nyilvánvaló, hogy a közép-, kis- és szegényparasztság aránytalan terhelését jelentette. Az 1875-ben megállapított kataszteri tiszta jövedelmek ugyanis holdanként átlagosan alacsonyabbak voltak a nagybirtokon: az öt hold alatti gazdaságokban átlagosan 12, a 100-200 hold közti gazdaságoknál 8, a 200 hold feletti birtokokon 7 aranykorona volt holdanként. így a dolgozó parasztság többnyire csak saját fogyasztásának terhére tudta teljesíteni - nem is hiánytalanul - kötelezettségét, míg a - tartalékokkal is jobban rendelkező - nagybirtoknak, gazdagparasztságnak még maradtak a feketepiacon jól értékesíthető készletei. A 100 hold alatti birtokokra esett a beszolgáltatási kötelezettség 4/5-e, míg az ország művelhető területének több mint 50%-át bíró nagybirtokokra és 100 hold feletti gazdagparaszti birtokokra csak 1/5-öd rész jutott. A széles körű termény-helyettesítési lehetőség is a sokoldalúbb termelési szerkezettel rendelkező nagybirtokot segítette. Pl. a jellegzetesen a nagybirtok terményének minősülő cukorrépa beszámítása igen kedvező volt (5 q cukorrépát vettek egyenlőnek 1 q búzával). Igen jól értékelte a rendszer a szerződéses termelés keretében termelt ipari növényeket is: a szerződéses termelésben szinte kizárólag a nagybirtok és a gazdagparasztság vett részt. így érthető, hogy a dolgozó parasztok tízezrei ellen indult 1942 - 43-tól kíméletlen végrehajtási eljárás, miközben az elszámoltató közegek a nagybirtokon vagy gazdagparaszti portán meglehetősen megértően jártak el. Tegyük még hozzá: a mezőgazdaság állami adóiból, melyek a hadigazdaság idején évről-évre növekedtek, a mezőgazdasági terület 50%-át sem birtokló dolgozó parasztságra hárítottak 70%-ot.

19 Az agrárcikkek kötött forgalma, az árszabályozás, majd a beszolgáltatásiközponti elosztási rendszer megkövetelte az irányító és a lebonyolító - végrehajtó apparátus kiépítését. 1940-ben a tárca nélküli közellátási miniszter irányítása alatt felállították az Országos Közellátási Hivatalt A Hivatal szervezetébe került a kötött gazdálkodás irányítására korábban létesült Kereskedelmi Hivatal és az Arellenőrzés Országos Kormánybiztosa is. A Hivatal további részlegeit és személyzetét a Földmívelésügyi Minisztérium addig közellátási ügyekkel foglalkozó apparátusából alakították ki. 1941-ben a közellátási miniszter felhatalmazást kapott arra, hogy szükség esetén kormánybiztosokat rendeljen ki. 1943-tól már minden főispán egyben közel18. K)7000/1944. KM sz. r. - RT 610. 19. Általában a háború előtti kötött gazdálkodásról, beszolgáltatási rendszerről Id.: Szuhay Miklós: Az állami beavatkozás és a magyar mezőgazdaság az 1930-as években. Bp. 1962, 103.; Ihrig-Pataky-Zalányi: Földművelésügyi közigazgatás. Bp. 1944, 93.-, 318.-, 327.-; Berend T. Iván - Szuhay Miklós: A tőkés gazdaság története Magyarországon 1848-1944. Bp. 1973, 242.-, 268.-, 344.; Csendes 1958. 8.-; Berend T. Iván - Ránki György: Közép-Kelet-Európa gazdasági fejlődése a XIX-XX. században. Bp. 1976. 348.-